Szobatisztaság görcsölés nélkül

Emlékszem, elsőgyerekes anyaként ez volt az egyik olyan dolog, amitől tartottam: mégis miképpen fogom én a gyerekeimet szobatisztaságra szoktatni. Azóta eltelt egy évtized és négy gyerekem lett szobatiszta, így gondoltam, megosztom veletek a tapasztalataimat. Mégpedig azért, mert más anyákon is látom, hogy aggódnak, görcsölnek ezen (is), és nagyon sok elvárással találkoznak.

Meglátásom szerint a szobatisztaság olyan, hogy a gyerekek egyszer csak megérnek rá, és akkor könnyedén, rövid idő alatt (pár nap, egy-két hét) szobatiszták lesznek. Szobatisztaságra éretlen gyereket is azzá lehet tenni, de csak sok hónapnyi nyüglődés révén. 

Nagyanyáink idejében még ez utóbbi volt a bevett a gyerekek 1,5 éves kora körül. Így megeshet, hogy van, akit idősebb rokonok, ismerősök megkérdőjeleznek, hogy ugyan miért van még pelenka azon a gyereken. 

Én úgy vagyok vele, hogy nincs kedvem hónapokig szenvedni a szobatisztasággal (sem), úgyhogy nem erőltetem, hanem kétéves korukban nyáron elkezdek időnként próbálkozni, de alapvetően arra bízom a dolgot, hogy megérjenek rá a gyerekek maguktól.

A fiaim a 3. születésnapjuk után 2-3 hónappal, a nagyobbik lányom a 3. születésnapja előtt egy héttel, a középső pedig 2 évesen és 9 hónaposan lett szobatiszta. 

Mi a módszerem? Nálam nincs bilizés, hanem wc-szűkítőt és kis sámlit használnak a gyerekek. Időnként látják a náluk idősebb családtagokat wc-zni, és ennek hála elkezenek érdeklődni a dolog iránt. Pl. a középső lányom együtt szokott fürdeni a nővérével, és akkor ült először wc-re, mikor látta, hogy fürdés előtt elment wc-zni a tesója, és akkor ő is rákéredzkedett, ha már úgyis meztelen volt a fürdéshez készülődés miatt.

Amikor látom ezt az érdeklődést, azt igyekszem bátorítani, és már meg is kérdezni, nem ülne-e rá a wc-re.

Az is nagyon jó, hogy mikor nyár van és hőség, a gyerekek ruha nélkül vannak kint az udvaron, vagy legalábbis alul nincs rajtuk semmi, csak esetleg egy póló vagy lányokon ruha, és így könnyű nekik mondjuk pisilni egyet a fűbe, de az se probléma, ha becsurog. Eleve az jó, hogy látják és megtapasztalják, milyen, ha pelenka nélkül pisilnek, de nem lesz olyan a ruhájuk, se a padló, kanapé, hanem a fűre megy.

Azt is lehet csinálni, hogy veszünk egy aranyos mintás bugyit, mondjuk valami mesefigurásat, és azt mondjuk a gyereknek, hogy x. y. figurát ne pisild össze, szomorú lesz, ha összepisiled stb. 

Ha ovikezdés előtt állunk, az is motiváló lehet, hogy mondjuk nekik, akkor mehetnek oviba, ha már nincs rajtuk pelenka.

A szobatisztaság mellett a másik fontos kérdés az ágytisztaság, vagyis hogy alvás közben bepisil-e egy gyerek. Ez később szokott kialakulni, mint a szobatisztaság, akár több év különbség is lehet. Illetve abban is lehet csúszás, hogy valaki a délutáni alváskor nem pisil be, de az éjszakainál még igen.

A jelenlegi protokoll az, hogy hatéves korig még normális az éjszakak bepisilés. Nekem is van olyan gyerekem, aki hétéves korára lett ágytiszta. De olyan is, aki négyévesen. A középső lányom meg már szinte sosem pisil be éjjel, pedig még csak nemrég múlt három. 

Ez mitől függ? Nem tudom. Valószínűleg genetika. 

Hogy lehet segíteni, hogy egy gyerek ne pisiljen be éjjel?

Elalvás előtt ne igyon (sokat), illetve szoktassuk rá, hogy lefekvés előtt menjen el pisilni akkor is, ha nem érzi, hogy kéne. Ezeken felül nekem az a módszerem, hogy ha egy gyerek egy-két hétig nem pisil be, nem adok rá éjjel pelenkát, de ha újra bepisil, akkor kezdődik előről a „számolás". Érdemes ebben az időszakban vízálló lepedőt tenni az ágyra. 

Amit én nem látok értelmes dolognak, az az, ha felkeltjük a gyereket éjjel és kivisszük pisilni. Egyrészt ne szúrjunk már ki vele meg magunkkal, hogy nem alszunk rendesen. Másrészt meg ez önbecsapás: az éjjeli szobatisztaság azt jelenti, hogy a gyerek idegrendszere elég érett lett ahhoz, hogy felébredjen arra, hogyha nagyon kell pisilnie, illetve hogy vissza tudja tartani a reggeli ébredésig a pisit. Ha mi keltjük fel a gyereket és nem magától kel, az nem ágytisztaság. Persze pelenkát lehet vele spórolni, de szerintem egy átaludt éjszaka többet ér.

Orvoshoz akkor kell fordulni, ha hatéves kora elmúltával is még bepisil alváskor a gyerek.

Ezen felül azt is el kell mondanom, hogy lehet visszaesés a szobatisztaságban olyan változások hatására, mint pl. költözés, kistestvér születése, intézménybe járás elkezdése. Ez teljesen normális. Szobatiszta gyerek óvodai bepisilése esetén pedig olyan okokkal is találkoztam, hogy nem mer szólni az óvónőnek, hogy ki kell mennie wc-re, vagy hogy sajnos hiába szól, nem engedik ki. Ezeket a helyzeteket érdemes megbeszélni, orvosolni.

Összességében azt gondolom, az a legfontosabb, hogy ne nyomasszuk vagy szégyenítsük meg a gyerekünket, emellett pedig a legkisebb siker esetén is dicsérjük, bátorítsuk. És ne legyünk túl kényelmesek! Tudom, fárasztó az a pár nap vagy hét, amíg a gyerekünk egy nap akár többször is összepisili vagy -kakilja a ruháját, esetleg a padlót, széket, kanapét. Ha már valóban megérett a szobatisztaságra, és nem arról van szó, hogy mi erőltetjük túl korán, nem fog ez az időszak sokáig tartani.

Ezen kívül ne szégyenkezzünk! Nem szégyen, ha a gyerekünk éjjel bepisil. Nem szégyen, ha háromévesen lesz csak szobatiszta. Nem szégyen, ha belátjuk, túl korán próbálkoztunk a szobatisztasággal és egy időre még elnapoljuk a dolgot. A gyerekeink nem egyformán érnek, senkinek se jobb a gyereke vagy jobb szülő ő maga, ha a gyereke korán lesz szobatiszta. 

Ha pedig valaki az óvoda miatt izgul, arra azt tudom mondani, hogy lehet kérni, hogy amíg nincs meg a szobatisztaság, ne kelljen a gyerekünknek oviba járnia, még akkor se, ha már be lett íratva. 

És az utolsó tippem: imádkozzunk a sikerért!