Nem elég, ha katolikus... avagy kihez ne menj feleségül?

Ez az írás nem szól mindenkinek. Nem szól házas nőknek, főleg akkor nem, ha azzal a kísértéssel küzdenek, hogy folyamatosan elégedetlenkedjenek a férjükkel. És férfiaknak se szól, vagyis nem azért íródott, hogy beálljak a feministák közé a sorba a férfiak kiosztásában, és parancsolgassak nekik, miképpen változzanak meg. Ez az írás olyan lányoknak szól, akik még nem mentek férjhez és szeretnék egy kicsit átgondolni, hogy aki udvarol nekik, érdemes-e arra, hogy hozzámenjenek feleségül.

Miért tartottam fontosnak egy ilyen írás megjelenését? Azért, mert tudom jól, hogy amikor szerelmesek vagyunk, azok a dolgok, amelyek egy hideg fejű ember számára ordító jelek, a mi szemünkben a rózsaszín köd hatására aprócska dolgoknak tűnnek. Tudom jól azt is, hogy katolikus, naiv fiatal lányként mennyire könnyen legyintünk ezekre, hogy ugyan már, én így is szeretem őt! Sőt, igazából valahol önzetlen, krisztusi tettnek is tartjuk, hogy a másikat ezeknek a hibáknak az ellenére szeretjük. Talán még az is megfordul a fejünkben, hogy majd mi a szeretetünkkel jobbá tesszük a másikat. Ez annyira általános a naiv, hívő lányok között, hogy Anne Brontë még regényt is írt róla Wildfell asszonya címmel, bemutatva, hogy micsoda ostobaság így megházasodni.

Ebben a hónapban lesz öt éve, hogy férjhez mentem. Ennyi idő után már látom jól, hogy a megtérésemen kívül az életemre az gyakorolta a legnagyobb hatást, hogy kihez mentem feleségül. Hiszen nálunk, katolikusoknál nincs második esély, nincs visszatáncolás, nincs újrakezdés. Csak a halál választhat el a másiktól. Azt is látom, hogy mennyire nem óvja meg a lányokat a rossz választástól az, hogy hívők. Engem éppenséggel Isten nagyon jó kezekbe helyezett, de tudom, hogy sajnos sokan egész másképp jártak, pedig lehet, hogy sokkal krisztusibb lelkületűek, mint én. A jó férj tehát nem érdem kérdése. Épp ezért szeretnék minden katolikus lányt figyelmeztetni ezzel az írással, hogy mire vigyázzanak. Mert lehet, hogy a szakítás fájdalmas dolog, de a halálig tartó kínlódás valaki mellett még rosszabb!

Persze senki sem tökéletes. Bárkihez is megyünk hozzá, az illető nem lesz mentes a hibáktól és a bűnöktől. Sőt, a szinte tökéletes is megváltozhat, kifordulhat magából sajnos. Nincs garancia a boldog házasságra. De ha még dönthetünk, döntsünk bölcsen! Hiszen noha tökéletes férfi nincs, de óriási különbség lehet férfi és férfi között aszerint, hogy mi árnyékolja be a személyiségét, és hogy küzd-e ezen árnyékok ellen vagy sem.

Úgyhogy lányok, először is véssétek jól az eszetekbe, hogy a házasság nem jótékonysági intézmény. Nem arra van, hogy a bűnös férfit te majd Istenhez vezessed vagy súlyos hibáiból megmentsed. Nem papként keresel lelki vezetettet vagy pszichológusként pácienst. Amikor férjhez mész, arról döntesz, ki legyen a családod feje és vezetője, ki legyen, aki anyagilag gondoskodik rólad és a gyermekeidről, és ki legyen, aki megvédelmez titeket. Társat választasz magadnak, akivel testben és lélekben a legmélyebb közösséget kell megélned évtizedeken át. Nem mellesleg a gyermekeidnek választasz édesapát. Gondolkoztál már ezen?

Amikor kimondod valakinek az igent, az azt jelenti, hogy úgy fogadod el őt, amilyen. Nem annak a férfinak fogadsz örök hűséget, szeretetet és engedelmességet, akivé te változtatni akarod őt a házasság során, hanem annak, amilyen ő aktuálisan akkor, amikor az oltár előtt álltok. Mi van, hogyha nem változik meg, sőt, még rosszabb is lesz, mert most már biztonságban érzi magát, hiszen magához kötött téged, amíg a halál el nem választ?

Egyébként is, noha nagyon jámbornak tűnik, valójában rendkívül arrogáns és gőgös gondolat, hogy te meg akarod változtatni azt, akihez hozzámész. Mit szólnál hozzá, ha a férjed úgy venne el, hogy majd ha már a „kezei között" leszel, megváltoztat téged? Mindannyian olyan szeretetre vágyunk, amely noha ösztönöz minket a jobbulásra, úgy fogad el, amilyenek vagyunk. Igen, hibáinkkal, bűneinkkel, hiányosságainkkal együtt. És mikor ott állunk az oltár előtt, ilyen szeretetet is kell fogadnunk egymásnak.

Az első és legfontosabb, hogy a másik legyen mélyen hívő katolikus. Ez legyen az a dolog, amiből ne legyél hajlandó engedni. Persze a férfiak katolicizmusa más, mint a nőké. Lehet, hogy nem olyan látványos, lehet, hogy nem olyan buzgólkodó. Sokkal inkább komoly, csendes, bensőséges. Inkább rejlik tettekben, mint szavakban. Inkább találod a kötelességteljesítés hétköznapi tetteiben, mint jámbor könyvek olvasgatásában, rendszeres rózsafüzérezésben és ilyen-olyan közösségek látogatásában. De ettől még létezik, sőt, lehet sokkal komolyabb és igazibb, mint a te női buzgalmad.

Miért legyen katolikus a férjed? Az, hogy ki milyen vallású, egyáltalán nem elvont dolog. Nem csupán ideológia. Egy vallástalan vagy protestáns nem hisz a házasság felbonthatatlanságában, vagy épp abban, hogy bűn a fogamzásgátlás. Hogy akarsz tisztán házaséletet élni, ha a férjed bejelenti, hogy neki két-három gyerek bőven elég? Vagy hogyha konfliktus van, akkor elválik, hiszen ő úgy gondolja, minden gond nélkül köthet Isten vagy az anyakönyvvezető színe előtt új házasságot? Arról nem is beszélve, hogy a gyerekek vallási nevelésekor sokkal nagyobb súllyal bír az apa, mint az anya példája. Fel lehet ezen háborodni, de tény, hogyha az apa hívő és az anya nem, sokkal nagyobb eséllyel lesznek a gyerekek vallásosak, mint fordított esetben. Tudom, régen szokás volt, hogy a lányok az anya, a fiúk az apa felekezetét követik, de hogyha te katolikus létedre hagyod, hogy akár egy gyereked is más felekezet szerint nevelődjön, akkor halálos bűnt követsz el.

Ez csak néhány ok volt persze a sok közül. Nem tudnám a férj katolicizmusának fontosságát eléggé hangsúlyozni és elég hosszan ecsetelni. De még is azt kell mondanom, hogy ez sajnos édeskevés. Ugyanis hiába tűnik valaki művelt és buzgó katolikusnak, a lelke sok ocsmány bűnt rejthet, amely alkalmatlanná teszi őt arra, hogy férj és apa legyen. Hiszen az, hogy valaki katolikus, egy dolog; lehet ugyanis rossz katolikusnak is lenni, és lehet a katolicizmusunkat úgy művelni, hogy az inkább legyen gőg táplálta látszattevékenység, mint igaz hit.

Épp ezért azt mondom, a katolikus férfiakkal is vigyázzatok nagyon! Legyen valaki akár címeres katolikus elbűvölő modorral, lehetséges, hogy pokol lenne mellette az élet. Inkább mondj le most valakiről, hogy Isten adhasson helyette egy igazi katolikus férfit, minthogy a házasságod minden napja keserű lemondás legyen. Hiszen hiába tűnik valaki komoly katolikusnak, könnyen lehet, hogy ez csak a máz! Ne feledd, a farizeusok is rendkívüli vallási tudással bírtak és kívülről hihetetlenül buzgónak tűntek. Aztán halálra adták Jézust. Vigyázz, nehogy te is egy ilyen meszelt sír-lelkivilágú katolikus férfi áldozatává válj! Ne legyints a figyelmeztető jelekre, ne vakítson el a külső csillogás!

Ha az alábbiakat tapasztalod, legyen akár a másik saját elmondása szerint mélyen hívő katolikus férfi, mondj le róla és szakítsd meg vele a kapcsolatot!

• Pornó-, alkohol-, szerencsejáték- vagy drogfüggő. Mint írtam, nem nővérkének készülsz, hanem feleségnek. Nem a te feladatod, hogy megmentsd ezekből a másikat. Ajánld őt Isten gondoskodó szeretetébe, aztán kerüld el nagy ívben. A gyerekeid jobb apát érdemelnek!
• Bántalmazó, agresszív viselkedésű. Ha az udvarlód már most képes megütni vagy megengedi magának, hogy rendkívül durván beszéljen veled, mit gondolsz, ha elvett feleségül és biztonságban tudhatja magát melletted, hogy fog majd veled viselkedni? De persze ne csak azt nézd, veled hogy bánik! Ha másokkal durva, főleg a kisebbekkel, gyengébbekkel, védtelenekkel, komoly figyelmeztető jel lehet. Persze nem akarom ezzel az összes kolerikus típusú férfit házasságra alkalmatlannak nyilvánítani. Lehet, hogy valaki hirtelen haragú, de általában ahogy jött a vihar, úgy el is megy, és az illető, ha megnyugodott, belátja, hogy ostobán viselkedett, és a béke könnyen helyreáll. Nem erről beszélek! Hanem arról, ha valaki beszédében kegyetlen és tettekben is durva, és az indulatait olyannyira hagyja magán eluralkodni, hogy veszélyessé válik a környezete számára.
• Munkanélküli vagy rendszeresen cserélgeti a munkahelyét. Az érett férfi egyik alapvető ismertető jele, hogy fontosnak tartja, sőt férfi identitása egyik alapjának, hogy dolgozik. Nem az a lényeg, hogy rengeteget keressen vagy a világ szemében lenyűgöző pozíciót töltsön be. Hanem hogy lásd rajta, megfelelő a munkamorálja. Ideális esetben ugyanis a férfi feladata, hogy eltartsa a családot. De ha a feleségnek is dolgoznia kell, még akkor is az a normális, ha a férfi keres többet és az ő vállán nyugszik elsősorban a család anyagi helyzetének terhe. Ha egy férfin azt látod, hogy húzza-halasztja a tanulmányait, hogy még mindig a szülei pénzén élősködhessen, vagy még rosszabb, mindenféle más tevékenység hiányában se hajlandó dolgozni, esetleg ha dolgozik is, sehol se marad meg pár hónapnál tovább, könyveld el férfiatlan léhűtőnek és lépj tovább. Ettől nem leszel pénzéhes vagy aranyásó. Természetes női elvárás a részedről, hogy a leendő férjed anyagi biztonságot nyújtson neked és a leendő gyermekeiteknek. Ráadásul milyen jellemre vall, ha valaki egészséges felnőtt férfi létére idős szüleit szipolyozza vagy épp munkahelyről munkahelyre jár, mert egyik se felel meg ő magasságosságának?
• Hűtlen. Amikor még csak udvarol neked egy férfi, vagy jegyben jártok, és már megcsal, akkor vajon a házasságban hogy fog veled viselkedni, mikor már nem jelentesz számára újdonságot? De nem kell idáig elmennie. Lehet, hogy nem csal meg, de más nőkkel flörtöl akár előtted, akár a hátad mögött, az sem normális. Tudom, hogy vonzó egy olyan férfi, aki más nőknél is sikeres, nem csak nálad, de anélkül is az lehet, hogy ő más nők csodálatát kihasználná vagy aktívan keresné.
• Hazug. Menekülj attól a férfitól, akiről kiderül, hogy kóros hazudozó. Mikor hozzámész valakihez, akkor a kezébe helyezed magad és a leendő gyermekeitek életét. Olyan férfi lehet csak jó családfő, akinek a szavára úgy lehet támaszkodni, mintha gránitból faragták volna.
• Pletykás. A házasság a legbensőségesebb bizalmi kapcsolat. Ha azt tapasztalod, hogy az udvarlód örömét leli abban, hogy mások bensőséges titkait kibeszéli neked, meg lehetsz róla győződve, hogy ugyanezt fogja tenni a tieiddel is. Akarsz olyan férjet, aki kiteregeti a világnak a házasságotok legintimebb titkait? Szeretnéd azt látni, ha a férjedre nézel, hogy sekélyes élvezetet okoz neki jól informáltsága különböző emberek bizalmas dolgairól, és hogy ezt a jól informáltságát mások előtt fitogtassa, és az információkat gondolkodás nélkül továbbadja? Ugye nem.
• Megbízhatatlan. Megbeszéltétek, hogy találkoztok, de „elfelejtette"? Hetek óta ígérget valamit, de mindig talál valami kifogást rá, miért nem tette még meg? Rendszeresen késik minden komolyabb, rajta kívül álló ok (pl. forgalmi dugó) nélkül? Mindig nagy szavakat használ, hogy elbűvöljön téged és másokat, de ezek mögött általában nagy üresség tátong? Az ilyen ember nem férfi, hanem kisfiú, teljesen alkalmatlan családapának. Ha nem szeretnéd úgy érezni, hogy férj helyett még egy gyereked van, akkor tartsd távol magad az ilyen udvarlóktól.
• Konfliktusfüggő és gyűlölködő. Szeretnél olyan férjet, aki örömét leli abban, hogy feszültséget gerjeszt maga körül? Aki azzal űzi el az unalmát, hogy egymásnak ugraszt másokat? Akinek az élete jelentős részét az teszi ki, hogy mások egymás elleni acsarkodásán élvezkedik, vagy épp ő maga vív harcot mások ellen heves gyűlölködés közepette? Jézus azt mondta, arról ismerjék meg az Ő tanítványait, hogy szeretik egymást. Biztos lehetsz benne, hogy nem uralkodik igazi katolikus szellem abban a férfiban, akiben meglátni a kegyetlen gyűlölködésre való hajlamot. Ha azt veszed észre, hogy az udvarlód acsarkodik másokkal szemben, vagy éppen rendre egymásnak ugraszt embereket, ideje megszakítani vele a kapcsolatot. Mi lesz, ha egyszer te gyalogolsz bele - akár akaratlanul is - az önbecsülésébe úgy, hogy már összekötöttétek az életeteket? Talán ha elutasítod, te is a célkeresztjébe kerülsz sértett hiúsága okán, de könnyebb elviselni, ha egy ismerősöd gyűlölködik veled szemben, mintha a házastársadként tehetné ugyanezt.
• Mindig neki van igaza. Talán elsőre furcsának tűnik, de az egyik pillanat, amikor a férjem hihetetlenül nagyot nő a szememben, amikor belátja, hogy hibázott és bocsánatot kér tőlem. Ez szerintem annyira férfias és keresztényi. Jó jel, ha megtapasztalod, hogy az udvarlód képes bocsánatot kérni akár tőled, akár másoktól. Ha be tudja látni, hogy nem mindig neki van igaza, és hogy egy konfliktus során ő is lehet hibás. Persze nem arról beszélek, amikor egy férfi hason csúszik a nő előtt „bocsánat, hogy élek”-mentalitással, és még akkor is bocsánatért esedezik, ha a nő volt a hibás, nehogy az asszony rosszkedvű legyen. Nem erről. Hanem arról, ha a férfi nem női kényszerből, hanem a lelkiismerete szavára belátja, hogy hibázott és vállalja a felelősséget a tetteiért/szavaiért, és bocsánatot kér. Bizony, nálunk úgy néz ki a dolog, hogy az esetek 95%-ában én szorulok megbánásra és bocsánatkérésre. De ott van az a 5% a férjem részéről... ami szükséges, és nem azt jelenti, hogy megalázza magát előttem, sokkal inkább nagyot nő a szememben tőle. Ha úgy látod, mindig az udvarlódnak van igaza, ha úgy véli, mindenki hülye, csak ő helikopter, és őt sose értik meg, őt mindenki bántja, pedig ő ártatlan, akkor biztos, hogy majd veled is így fog bánni a házasságban. Gőg vakítja el, ami a legsúlyosabb bűn, valójában minden bűn kútfeje.
• Nem feleséget, hanem alkalmazottat akar. Vannak férfiak katolikus körökben, akik antifeminizmusukban a bibliai nemi szerepek képviselete helyett inkább egy keresztényietlen túlzás felé hajlanak. Olvassátok csak el ezt az idézetet: „(...) nem véletlen, hogy valaha a férfiak feleségüket nem avatták be tudományos vagy közéleti, politikai kérdések megvitatásába. Ők még tudták, hogy az isteni teremtésrend értelmében egy feleséggé lett nőnek három helyen kell teljesítenie: 1. a hitvesi ágyban, 2. a gyermekszobában és 3. a konyhában. De ha apácává lett, akkor sem vált belőle zseniális író vagy feltaláló, mivel természeténél fogva nem kreativitásra, hanem reprodukálásra teremtetett. Ezért nem véletlen, hogy valaha az apácák nem könyveket írtak, csak másoltak, mint a középkorban Sövényházi Márta és Ráskai Lea." (forrás) Mi a baj ezzel a gondolatmenettel? Az, hogy minimális műveltséggel is tudható, hogy voltak apácák, akik könyveket írtak, vagy épp férfiak rendre beavatták a feleségüket tudományos, közéleti és politikai kérdésekbe. Persze nem úgy, hogy a feleségek döntöttek helyettük. Hanem beszélgettek, mint ahogy egy normális férfi teszi a feleségével, azzal az emberrel, aki nem csak testi, de bizony lelki és szellemi értelemben véve is a másik fele. Egy egészséges lelkivilágú férfi mélyebb dolgokat is meg szeretne beszélni (leendő) feleségével, mint azt, hogy mi legyen a vacsora, vagy épp mikor van szülői értekezlet. Súlyos probléma, nem pedig egészséges, hagyományos, igaz katolikus házasság jele, ha a feleség annyira alatta van akár szellemileg, akár erkölcsileg a férjének, hogy az nem tud vele komoly dolgokat megbeszélni, amelyek túlmutatnak a mindennapi élet szokásos teendőin. Igen, akár teológiai vagy politikai kérdéseket. Vannak olyan férfiak, akiknek a szellemi nívója alacsony és az érdeklődési köre szűk. Az ilyenek megtalálják a maguk párját a hasonló nőkben. De egy mély gondolkozású, művelt, érdeklődő férfi nem vehet el egy sekélyes, műveletlen vagy buta nőt. Ha egy ilyen férfi mégsem akar veled igazán jókat beszélgetni, mert te csak egy nő vagy, akinek csak a konyhában, a gyermekszobában és a hálószobában kell teljesítenie, mivel a nappaliba vagy a teraszra csak férfi barátok valók, akkor az illető nem feleséget keres, hanem alkalmazottat. Ugyanis azt a nőt, aki csak főz valakire szellemi-lelki közösség nélkül, nem feleségnek, hanem szakácsnőnek hívják. Aki ilyen nélkül gondozza más gyerekét, dadusnak. Akivel pedig ilyen nélkül osztja meg valaki a hálószobáját, szajhának. Reménykedem benne, hogy a legtöbb katolikus férfi nem csupán szakácsnőt, dadát meg örömlányt keres maga mellé, hanem a szó nemes értelmében vett élettársat. Hiszen a feleséget nem csak materiális dolgokban rendelte Isten a férfiak segítőtársául, hanem szellemiekben és lelkiekben is. Ha viszont egy ilyen férfi udvarol neked, jobb, ha nem mész hozzá, ha csak nem akarod alkalmazotti státuszban tengetni az életedet az urad mellett mindenféle lelki-szellemi kapocs és megbecsülés nélkül.
• Nem feleséget, hanem anyát akar. Mármint magának. Anyuci pici fiából a feleség pici fiává akar válni, hiszen ez sokkal kényelmesebb, mint felelős, érett férfiként viselkedve vállalni a családfőséggel járó lelki terheket. Bár sokak számára kecsegtetőnek hangzik a lehetőség a mai feminista világban, hogy egy férfi mindig egyetért velünk és azt csinálja, amit mondnunk, valójában az ilyen ember mellett nem lehetünk boldogok, hiszen legbelül megvetnénk őt, mivel nem viselkedik férfi módra. Ráadásul a döntések meghozatala hatalmas felelősség. Irigykedhetünk a családfő egyik jellemzőjére, hogy övé az utolsó szó. De belegondoltunk már, mekkora lelki terhet ró ez rá? Hiszen a döntés így az ő felelőssége. Azzal, hogy a férfi családfő, egy csomó döntést ő hoz meg és rengeteg dolgot ő intéz. Ha olyan férfihoz megyünk hozzá, aki mindezt ránk hárítja, akkor ha máskor nem, hát mikor anyává válunk, rendkívül nyomasztani fog minket, hogy nem tudunk a férjünkre támaszkodni. Nyilván nem jó, ha egy férfi basáskodó és kontrollmániás, de a másik véglet se, hiába ez manapság a „férfiideál". Bármit is hazudnak a feministák, mi, nők nem arra vágyunk, hogy irányíthassunk vagy „egyenlőek" legyünk a férfiakkal, hanem arra, hogy családfőként vezessen minket.
• Feleséget akar, de azért az anyukáját még jobban akarja. Súlyos probléma lehet még, hogyha az udvarlónk nem képes egészséges mértékben elszakadni az édesanyjától. Ha összeházasodunk valakivel, onnantól a házastársunk lesz az első. Ahogy a nő feje mostantól a férje lesz és nem az édesapja, úgy a férfinak is elsősorban a feleségéhez kell ragaszkodnia és az ő jogos érdekeit néznie, nem az édesanyjáét. Ha egy férfi inkább helyezi előrébb az anyukáját, mint minket, azzal súlyosan vét a szeretet rendje ellen, és ellenünk is. Persze meg kell jegyeznem, hogy a másik véglet is figyelmeztető jel lehet, vagyis ha valaki durván bánik az édesanyjával vagy egyáltalán nem törődik vele. Esélyes, hogy veled is ugyanígy fog majd bánni az évek múlásával.
• Pénzéhes, pazarló, luxushajhász. Természetes vágya egy nőnek, hogy háztartásbeli lehessen legalább addig, míg a legkisebb gyereke óvodába nem megy, de ha lehet, még tovább, ideális esetben pedig egész életében. Egy megfelelő férjjelölt is ugyanígy képzeli el a családi életet. Azonban nehéz ezt megvalósítani, hogyha a férfinak túlságosan fontos a pénz, a luxus és a státuszszimbólumok, vagy ha egyszerűen felelőtlen és nem tud bánni a pénzzel. Több nőt is hallottam már amiatt panaszkodni, hogy a férje elvárja tőle, hogy teljes állásban dolgozzon akár úgy is, hogy kicsi gyerekeik vannak, mert neki kell a jó kocsi és a többi. Egy igazi férfi ezzel szemben tudja, hogy a luxuscikkeknél és egy bizonyos kifelé mutatott anyagi státusznál sokkal fontosabb, hogy az otthonnak szíve és a gyermekeknek anyja legyen. Feltehetném a kérdést: hogyha egy férfinak ennyire fontos, hogy a házastársa sok pénzt keressen, akkor miért feleséget keres maga mellé, nem pedig férjet? Vagy miért nem tesz ő azért, hogy többet keressen, miért a gyermekei édesanyját akarja kizavarni a családi fészekből? Természetesen nem arról beszélek, ha egy férfi lerokkan vagy más súlyos helyzet adódik, ami miatt szükség van arra, hogy a nő dolgozzon... Hanem arról, hogy kerüld el az olyan udvarlót, aki szerint egy feleség legfontosabb dolga, hogy minél több pénzt lapátoljon haza, ezen kívül rendkívül anyagias és luxushajhász.
• El akar csábítani. Katolikusok nem szeretkeznek házasság előtt. Ha egy férfi olyanokat mond, hogy nyugodj meg, úgyis elvesz feleségül és a többi, ne dőlj be neki! A házas és a majdnem házas között nem csak egy szócska a különbség. Előfordulhat, hogy óvatlanok vagytok és a nagy vonzalom miatt olyasmi történik, aminek nem kéne. Itt mindketten hibásak vagytok. Talán egyenesen te voltál az, aki a férfit csábítgattad, játszottál a tűzzel. Nem erről beszélek. Hanem arról, amikor a férfi tudatosan, tiszta fejjel, tervszerűen rá akar beszélni téged, hogy add oda neki magad, mielőtt ő még örök szeretetet és hűséget ígért volna neked az Úr színe előtt. Az ilyen férfinak nemcsak, hogy kétséges a hite - hiszen halálos bűnre akar rávenni -, de az is valószínű, hogy csak ki akar használni szexuálisan, aztán eldobni, hogy rávethesse magát a következő ártatlan katolikus lányra. Talán az a hobbija, hogy úgy növelje az egóját, hogy szűzlányokat csábít el. És talán azért játssza meg, hogy katolikus, mert ilyen közegben nagyobb eséllyel talál testileg-lelkileg ártatlan lányokat. De ha aztán egy ilyen alak mégis elvesz feleségül, mire számíthatsz a házasságban? Mi lesz a gyermekágyas időszak heteiben, esetleg súlyos betegség esetén, amikor akár hetekig, hónapokig nincs lehetőség szeretkezésre? Hűséges tud maradni az a férfi, aki nemcsak nem tudott, de nem is akart várni rád egy-két évet?

A lista talán szigorúnak tűnik. Elgondolkozhatsz: „ha mindez riasztó jel, akkor nem is akad férfi, akihez hozzámehetek?" Nos, ez nem igaz. Hidd el, hogy sok tisztességes katolikus férfi van. De ha épp nem is nőnek minden bokorban, neked legyen épp elég, ha van egy, akivel egymásra találtok.

Persze ennek az egésznek van egy másik oldala is. Az, hogy ne csak a férfiakkal szemben legyenek elvárásaid, hanem magaddal szemben is. Ha te megbízható, őszinte, hűséges, dolgos, és nem utolsó sorban férfias katolikus férfit akarsz magad mellé, igyekezz azon, hogy ilyenhez illő nő váljon belőled. Már hajadonként is, akár úgy is, hogy a látóhatáron sincs a jövendőbelid, igyekezz azon, hogy magadból olyan nőt faragj, aki majd nagyon jó feleség, anya és háziasszony lesz. Nem elég, hogy szép vagy és fiatal. Talán az udvarlási időszakban igen, de a házasságban már semmiképp sem.

A másik dolog, amit még fontosnak tartok elmondani, hogy sokkal jobb nem férjhez menni, mint olyan férfival összekötni a saját és a gyermekeid életét, aki alkalmatlan férjnek és apának. Nem mindenkit házasságra hív az Úr. Lehet, azért nem jelenik meg az életedben alkalmas férjjelölt, mert Isten apácának vagy világban élő szűznek hív. Nem gondolom, hogy okos dolog lenne csak azért hozzámenni egy nem megfelelő férfihoz, mert bálványimádó módon ragaszkodsz a házas hivatáshoz, vagy esetleg türelmetlen vagy és nem bírod kivárni azt, akit Isten neked szán.

Ezzel kapcsolatban szeretnék még pár olyan dolgot megemlíteni, ami nem feltétlen a másik hibája, de mégis gondot jelenthet a házasság során.

• Fiatalabb nálad vagy veled egykorú. Ez nyilván nem egy kőbe vésett szabály, de általánosságban véve igaz, hogy nem tesz jót egy házasságnak, hogyha a nő az idősebb, vagy pedig egykorú a pár. Miért? Azért, mert a férfi és a nő biológiai ritmusa más. Mi, nők előbb érünk, de korábban is hervadunk el. Öt-tíz évvel vagyunk kb. eltolódva egymástól, így ez a korkülönbség az egészséges, természetesen a férfi javára. Másrészt az is fontos egy kapcsolatban, hogy a feleség fel tudjon nézni a férfira, illetve hogy a férfi anyagi biztonságot tudjon nyújtani a nőnek. Ez is jobban működhet, hogyha a férfi idősebb, persze azért nem annyival, hogy az apja lehessen a feleségének, mert ez meg másfajta problémákat hozhat magával.
• Nem vonzódsz hozzá. Ez viszont már általános szabály. Férjet, és nem beszélgetőpartnert keresel magad mellé. Csak azért, mert valakit „kedves fiúnak" tartasz, vagy azt érzed, hogy nagyon szeret téged, még ne menj hozzá. Hogyan akarsz rendszeresen szeretkezni egy olyan férfival, aki teljesen hidegen hagy, sőt, talán taszít? Persze nem minden esetben történik szerelem első látásra. Mi, nők úgy működünk, hogy nálunk a vonzalom terén a külső nem nyom annyit a latba, sokkal inkább a fellépés. Így lehet, hogy hagyjuk, egy férfi udvaroljon nekünk, és egy idő után, ahogy megismerjük, elkezdünk vonzódni hozzá, noha korábban nem tartottuk túl helyesnek. De ha ez a vonzalom két-három randevú után se alakul ki, akkor jobb, ha nem áltatjuk tovább sem őt, se magunkat, hanem elutasítjuk a férfit és megszakítjuk vele a kapcsolatot.
• Nem tudsz felnézni rá. Vagyis nem a nagybetűs Férfit látod benne, hanem egy kedves fiút, akivel jó együtt lógni. Bármennyire is kegyetlen kimondani, az ilyen férfi inkább lenne jó kisöcsnek, mint férjnek. Ha azt érzed az udvarlód mellett, hogy kínos a viselkedése, kényelmetlen vele megjelenned, nem tudod komolyan venni, inkább fiúként, mint férfiként gondolsz rá, akkor nem férjnek való, vagy legalábbis nem a számodra. Olyan férfit keress, akit valóban férfiasnak találsz, ha lehet, a legférfiasabb férfinak, akit csak ismersz. Talán együtt járni lehet valakivel, akiben ezt nem látod, de amikor arra kerül a sor, hogy feleségként alá kell rendelődnöd neki és meg kell bíznod benne, súlyos problémák jelentkeznek majd a házasságotokban.
• Nem köthet szentségi házasságot. Ha már kötött egy érvényes szentségi házasságot az udvarlód, akkor nem köthet újra. A csupán polgári házasság Isten szemében nem házasság! Ne menj bele ilyenbe. Illetve arra is vigyázz, hogy nem katolikus keresztények házassága is szentségi házasságnak minősül. Vagyis ha pl. két evangélikus kötött házasságot, hiába nem tekintik ők ezt szentségnek, mi, katolikusok annak tartjuk, így hiába válik el az illető azt gondolva, hogy Isten szemében ez rendben van, nem köthet katolikus szentségi házasságot. A további házassági akadályokkal kapcsolatban érdemes belenézni A katolikus házasságjog rendszere c. könyvbe még idejében, hogy fel tudd mérni, érdemes-e egyáltalán engedned, hogy valaki komolyabban udvaroljon neked, vagy sem, mert úgysem házasodhatnátok össze Isten színe előtt.

Remélem, tudtam segíteni neked, katolikus lánynak, aki a házasságról álmodozol. De azt is tudom, hogy nem ez az írás a legfőbb dolog, amire támaszkodnod kell. Nem. A legfontosabb, amit tehetsz, és amit mindenképp meg is kell tenned, hogy imádkozol a Jóistenhez, mutassa meg, mi a hivatásod, és ha a házasság, akkor vezessen hozzád egy megfelelő férfit. Jó dolog, ha már most elkezdesz imádkozni a leendő férjedért. Ki tudja, milyen hibáktól, bűnöktől menti meg őt a közbenjárásod!

Viszont valamit még le szeretnék szögezni, mielőtt zárom a soraimat. Kérlek titeket, kedves lányok és asszonyok, ne vágjátok az udvarlótok/férjetek fejéhez ezt a listát, hogy márpedig változzanak meg és azon nyomban dobják el minden hibájukat! A férfiak nem így működnek. Az udvarlási szakaszban még lehet istenhozzádot mondani. Ha viszont már hozzámentél egy olyan férfihoz, aki a fenti súlyos hibák valamelyikével rendelkezik, akkor nem maradt más hátra, mint az imádság, és az, amit Szent Péter javasol: „Ugyanígy az asszonyok is engedelmeskedjenek férjüknek, hogy ha némelyek közülük nem is hisznek Isten szavának, a feleségük magaviselete szavak nélkül is megnyerje őket, amikor látják tiszteletet érdemlő, tiszta életeteket." (1Pét 3,1)

(Illetve ha súlyos függő vagy bántalmazó, akkor valószínűleg nincs más út, mint az ágytól-asztaltól elválasztás. Hiába nincs katolikus válás, nem vagy kötelezve, hogy együtt élj olyasvalakivel, aki veszélybe sodor téged és/vagy a gyermekeiteket!)

Úgyhogy csak okosan! A házasságkötéssel életetek egyik legfontosabb döntését hozzátok meg. Persze egy rendkívül nehéz házasságban is lehetsz boldog, mivel az egyedüli, ami a boldogságunkhoz kell, Isten szeretete. Minden más csak ajándék.

De azért mégis, nem lenne sokkal jobb megelőzni azokat a fájdalmakat, amelyeket meg lehet?