Címkék

Szent X. Piusz Papi Tervériség (FSSPX) – mit lehet tudni róluk?


Az utóbbi időben több dolog is arra indított, hogy utánanézzek a Szent X. Piusz Papi Testvériség (FSSPX) eszméinek és kánonjogi helyzetének. Hogy mire jutottam, úgy gondolom, érdeklődésre tarthat számot, főleg, hogy magyarul elég kevés információ érhető el, én magam is főképp angol nyelvű forrásokból tudtam meg, amit leírtam. Sokkal többet lehetne és kéne írni a témában, de most elsősorban arra kerestem a választ, hogy összeegyeztethető-e az FSSPX-hez való kötődés a rómahűséggel, legyünk akár klerikusok, akár laikusok. Remélem, a leghúsbavágóbb kérdésekre kielégítő választ találnak az olvasóim!

Mi az az FSSPX?

Olyan papok nemzetközi közösségeként határozzák meg magukat, akik kizárólag a hagyományos római katolikus liturgiát végzik és tanításukban is az autentikus katolikus tanokat közvetítik, elvetve a II. vatikáni zsinat és az utána következő fél évszázad modernista tévtanításait. Alapítójukra, Marcel Lefebvre érsekre (1905-1991) úgy tekintenek, akinek köszönhetően maradt fenn a hagyományos liturgia. Az FSSPX Magyarországon is jelen van.

Ki volt Marcel Lefebvre?

Francia katolikus atya, aki a Szentlélek Kongregáció missziós rendbe lépve Afrika frankofón területein végzett nagyívű terítő munkát. Később Dakar érseke és a Szentlélek Kongregáció legfőbb vezetője lett, XXIII. János pápa kérésére a II. vatikáni zsinat előkészítésében és magán a zsinaton is részt vett a konzervatív atyák táborát vezetve.

A zsinatot nem vetette el teljesen; véleménye szerint három dologban tévednek a dokumentumok, ezek pedig a vallásszabadság, az ökumenizmus és a püspöki kollegialitás. Azt, hogy mindezzel nem értett egyet, szabadon megtehette, hiszen a zsinat egy dogmát sem mondott ki, tanítása senkit sem kötelez.

Lefebvre érsek a zsinat utáni változások miatt kilépett rendjéből és nyugdíjas, nyugodt életre készült. Azonban francia szeminaristák egy csoportja felkereste, hogy tanítsa őket az igaz katolikus hitre, mert a szemináriumaik már nem ezt teszik. Az érsek a svájci Fribourgba küldte őket, úgy tudva, hogy az egy igazhitű papnevelőintézet, ám a papnövendékek onnan is csalódottan tértek vissza hozzá.

Miért és hogyan alakult meg az FSSPX?

Lefebvre érsek ekkor arra jutott, hogy Isten azt várja tőle, hogy igaz katolikus szellemben neveljen papokat, mert más ezt már nem teszi meg, ezen kívül a hagyományos katolikus liturgiát is meg akarta őrizni. Ezért a Svájcban található Écône-ban püspöki engedéllyel papi testvériséget és szemináriumot alapított 1970. november 1-jén.

Hogyan romlott meg az FSSPX és a Vatikán viszonya?

Lefebvre elutasította az új rítusú misét, ahogy a modernista tévtanításokat is. Fontos itt megjegyezni, hogy az FSSPX nem tagadja a Novus Ordo érvényességét, hanem azt vallja, hogy veszélyeztetik a hitet azok a változtatások, amelyek a liturgiában végbementek. Lefebvre és az FSSPX-es papok csakis a hagyományos misét celebrálták, celebrálják. Amit megtehetnek, mert sosem volt betiltva, ahogy azt XVI. Benedek pápa is kinyilvánította 2007-es Summorum pontificum kezdetű motu propriojában.

1974-ben két apostoli vizitátor látogatta meg az écône-i szemináriumot, ahol eretnek kijelentéseket tettek, botrányt okozva a kispapok között. Ennek ellenére pozitív véleménnyel tértek vissza Rómába. Lefebvre-t azonban annyira sokkolták a két vizitátor kijelentései, hogy kiadott egy hitvallást, amelyben elítélte a modernizmust és az Egyház protestantizálódását, kiállt az igaz hit és a hagyományos liturgia mellett.

Erre reakcióként 1975-ben azt az utasítást kapta, hogy zárja be a szemináriumot. Ő ez ellen fellebbezett, de jogtalanul bántak vele, nem adták meg neki a lehetőséget, hogy kifejtse nézeteit. Az érseket főleg azzal támadták, hogy elutasítja az új rítust és lázad a pápa ellen. Pedig az első nem bűn, a második pedig nem volt igaz.

1976-ban Lefebvre érseket eltiltották a nyilvános misézéstől és a szentségek kiszolgáltatásától. Ez után az érsek és VI. Pál pápa több levelet is váltottak, majd személyesen is tudtak találkozni. A találkozóból Lefebvre-nek arra kellett rájönnie, hogy komoly aknamunka zajlik ellene a Vatikánban, amely során a rágalmazástól sem riadnak vissza egyesek. A pápa ugyanis azt kérdezte tőle: „Miért kötelezi a szeminaristáit arra, hogy letegyenek egy ellenem szóló esküt?” – holott erről természetesen szó sem volt. Lefebvre azt kérte a pápától, hogy engedje meg nekik a hagyományos rítus ünneplését. A pápa majdnem megadta az engedélyt, de a környezete lebeszélte róla. Azonban a helyzet az, hogy a hagyományos liturgiát lehetetlen betiltani és sosem volt betiltva.

Elég legyen idéznem Szent V. Piusz pápa dörgő sorait Quo primum kezdetű enciklikájából, aki mintha tudta volna, mi történik majd 400 évvel később:

„Továbbá ezen (rendelkezésünk) folytán, Apostoli hatalmunk erejénél foga, engedélyezzük és mindörökre megengedjük, hogy a szentmise bármely templomban történő énekléséhez vagy olvasásához teljesen ezt a Misekönyvet kövessék ezentúl, a lelkiismeret minden aggálya nélkül, vagy a bármilyen büntetésnek, ítéletnek vagy cenzúrának való kiszolgáltatottság félelme nélkül, szabadon és törvényesen. Sem az elöljárók, sem az adminisztrátorok, kanonokok, káplánok és más világi vagy szerzetespapok, semmilyen címen nem kényszeríthetőek arra, hogy másként mutassák be a szentmisét, mint ahogyan azt Mi megparancsoltuk. Ugyanígy kihirdetjük és elrendeljük, hogy senki nem kényszeríthető vagy erőszakolható ennek a Misekönyvnek a megváltoztatására, és hogy ezen dokumentum nem vonható vissza és nem módosítható, hanem mindörökké érvényes marad, és megőrzi teljes érvényét, a Szentszék megelőző konstitúciói és dekrétumai ellenére is, éppígy bármely tartományi vagy szinódusi zsinat általános vagy különleges konstitúciója vagy ediktuma ellenére, valamint a fent említett templomok távoli és emlékezetet meghaladó rendelkezések által alapított gyakorlata és szokása ellenére is – kivéve amennyiben ezek több, mint kétszáz évesek.

(...) senki nem változtathatja meg ezt az értesítést engedélyünkről, rendeletünkről, rendelkezésünkről, parancsunkról, előírásunkról, engedményünkről, engedélyünkről, nyilatkozatunkról, akaratunkról, dekrétumunkról és tiltásunkról. Bárki is megtenné ezt, tudja meg, hogy a Mindenható Istennek valamint Szent Péter és Pál Apostoloknak haragját vonja magára."

Lefebvre érsekhez csupán egyetlen egy püspök, a brazil Antônio de Castro Mayer (1904-1991) csatlakozott a tradícióért vívott harcban, ami igen nagy csalódást okozott neki, hiszen annak idején a zsinati konzervatív atyák több százan voltak. Az érsek megállapította, hogy egyedül hordozzák az igaz hit és liturgia zászlaját, viszont ő maga nem lesz már fiatalabb, ezért utódokra van szüksége, vagyis püspökökre. Ebben az is megerősítette, hogy 1986-ban végbe ment az assisi találkozó, ahol botrányos módon a vallásokat egy szintre emelve, bálványokat állítva imádkozott mindenféle vallási vezető, köztük II. János Pál pápa. Valamint az is efelé vitte, hogy dubiákat fogalmazott meg Róma felé, amelyekre a katolikus tanítással összeegyeztethetetlen válaszokat kapott. Ezekből láthatta, hogy szükség van a munkájára és annak folytatására.

A Vatikánhoz fordult és engedélyt kért püspökök szentelésére. A válasz hitegetés és időhúzás volt. Bár még az utolsó percben is engedélyért kérlelte a pápát, ezt nem kapta meg, így 1988-ban felszentelt négy püspököt. Mivel 1983 óta ezt a kánonjog tiltotta, II. János Pál pápa úgy értelmezte a helyzetet, hogy Lefebvre, de Castro Mayer, valamint a négy püspök kiközösítette magát az Egyházból. (Tehát a papok és a hívek nem.)

Az FSSPX ezt nem tartja igaznak. Úgy gondolják, hogy a kánonjog alapján se követtek el skizmatikus tettet, hiszen az igaz hit megőrzése iránti féltő aggodalomtól ösztönözve cselekedtek, és a félelem, valamint a kényszer felmentő körülmény – még akkor is, ha az illető rosszul méri fel a helyzetet (ld. 1323 kán.). Skizmatikus szándékuk pedig egyáltalán nem volt, és az engedély nélküli püspökszentelés a kánonjogban sem szerepel a vallás és az Egyház egysége elleni vétségek között. A kánonjog azt mondja róla, hogy az egyházi hatalommal való visszaélés csupán.

2009-ben XVI. Benedek pápa feloldotta a püspökök kiközösítését, Ferenc pápa pedig az utóbbi években több engedélyt is megadott papjaiknak.

Mi az FSSPX hozzáállása a pápához?

Nem szedevakantisták. Elismerik Ferenc pápát pápának, ahogy az elődeit is. Minden templomukban ott is van a pápa képe. A szentmisébe is belefoglalják a nevét, ahogy a helyi püspöknek is.

Érvényesen kiszolgáltathatják a szentségeket?

Igen. Az FSSPX-ben felszentelt papokat automatikusan elismeri a Vatikán. Az engedélyhez kötött szentségekhez is megkapták már a felhatalmazást (házasság, gyóntatás).

Szakadárok az FSSPX klerikusai és hívei?

Nem lehet szakadárnak nevezni olyanokat, akik elfogadják a pápa főségét és vatikáni elismeréssel szolgáltatnak ki szentségeket.

Valójában az FSSPX úgy tekint magára, mint ami sosem volt skizmatikus. Lefebvre érsek a pápához folyamodott engedélyért, de a Vatikán csak húzta az időt, ezért az igaz hit és a hagyományos liturgia iránti féltő aggodalomból szánta el magát az érsek erre a cselekedetre, nem lázadásból. A kánonjog szerint a félelem és a hit megőrzésének célja szülte kényszer felmentést ad a kiközösítés alól.

Nem ismeretlen az egyháztörténelemben a jogtalan kiközösítés (ld. pl. Szent Atanáz esetét). Természetesen sokak számára nehezen elfogadható, hogy II. János Pál pápa valamit rosszul csinálhatott, főleg, hogy már szentté is avatták, de mi, katolikusok se a pápákat, se a szenteket nem imádjuk, hogy azt gondoljuk, sosem tévedtek.

Ráadásul 2009-ben XVI. Benedek pápa visszavonta a négy 1988-ban szentelt püspök kiközösítését.

Az egyetlen probléma a kánonjogi rendezetlenség. Félig-meddig vannak tehát csak egységben Rómával?

Olvashatunk ilyen véleményeket, de az Egyház hagyományos tanítása szerint valaki vagy teljes közösségben van az Egyházzal, vagy nincsen. Nincs 50%-os vagy 99%-os katolikus. A katolikusság kérdése bináris: igen vagy nem. Ha nem lenne a válasz, nem vallotta volna azt mindig is a Vatikán, hogy az FSSPX-es miséken teljesíthetik a hívek a vasárnapi misekötelezettségüket és a papok valóban katolikus papok. Vagy ha nem lennének egységben Rómával, hogyan szolgáltathatnák ki a szentségeket törvényesen?

Járhatunk FSSPX-es misére?

A fentiek alapján azt mondhatom, igen. Magyarországon is több helyen tartanak szentmisét, még akkor is, mikor más templomok zárva vannak. A külföldi helyszínek itt találhatóak.

Végül szeretném megosztani magyarul, amit a sokunk által tisztelt Athanasius Schneider püspök mondott egy beszélgetésben az FSSPX-ről:

„Ki a skizmatikus? Az Egyház hagyománya szerint skizmatikus az, aki elvben elutasítja a pápai hatalmat, mint pl. az ortodoxok, akiket általában nem eretneknek, hanem szakadároknak nevezünk, mert elvben elutasítják a pápai hatalmat.

A pápai engedély nélküli püspökszentelés hibája nem járt a régi kánonjogban automatikusan kiközösítéssel, csupán az újban. Évszázadokon át az Egyház ezt nem tartotta skizmatikus tettnek. Az egyháztörténet azt mutatja nekünk, hogy pl. az első évezredben a püspökök többségét pápai engedély kérése nélkül szentelték fel. Egyszerűen csak a pápával való egység fenntartásával szenteltek püspököket, megemlítve őt az eucharisztikus imádságban. Vagy konzultáltak a pápával bizonyos esetben. Tehát így tartották fent az egységet. Pl. Szt. Atanáz vagy Szent Vazul pápai engedély nélkül lett felszentelve, és így tovább, még sok példa van. Ezért a püspökszentelés módja nem a hitletétemény része, több módon is megtörténhet.

(...)

Lefebvre érseknek nem voltak a püspökszentelései mögött valóságosan szakadár szándékai, hiszen még az utolsó pillanatig is engedélyért kérlelte a pápát. Általában a skizmatikus püspököket nem érdekli ez. A szedevakantisták és mások nem is akarnak engedélyt kérni a pápától. Lefebvre nem egy levelet írt az utolsó pillanatig. Nagy tisztelet volt benne és Róma engedélyével szeretett volna szentelni. Ez pedig jól mutatja, hogy nem voltak benső szakadár indítékai. Egyértelmű.

Igazságosnak kell lennünk. Ha az Egyház nagy hagyományait nézzük... és a pápát is megemlítette a püspökszenteléskor a mise kánonjában. Ez bizonyítja, hogy a pápával való egység vágya élt benne, de ebben a bizonyos súlyos történelmi helyzetben nem tudott másképp cselekedni. És mindezt nem azért tette, hogy egy új, párhuzamos egyházat hozzon létre– ezt ő maga is mondta–, hanem hogy segítse és szolgálja magát a római Egyházat és a pápákat.

A jövőben, amit csak Isten ismer, meg fogják köszönni neki, hogy ezt megtette. Biztosra veszem, hogy ez be fog következni, és szemtanúi leszünk ennek.

Konkrétan 2009-től, mikor XVI. Benedek pápa feloldotta a kiközösítését, többé nem kiközösítettek, és ha valaki nincs kiközösítve, akkor nem skizmatikus, különben az Egyház nem oldaná fel a büntetést, ami különben is csak a négy püspököt érintette, a papokat nem.

Szigorúan, betű szerint véve a kánonjogot, a papok és a püspökök legfeljebb felfüggesztettek lehetnek, így nem ünnepelhetik a misét, mert nincsenek inkardinálva.

De mostanra már megváltozott a helyzet, mert Ferenc pápa minden FSSPX-es papnak megadta a gyóntatáshoz az engedélyt. Namármost hogy lehetne valaki felfüggesztett pap, ha általános gyóntatóként működhet. Ez ellentmondás lenne. Ezért véleményem szerint Ferenc pápa ezzel implicite feloldotta a kánoni szuszpenziót. Meg aztán lehetséges a számukra kánonjogilag, hogy házasságkötésnél asszisztáljanak. Szintén hogy tehetné meg egy felfüggesztett pap, hogy jogszerint közreműködjön házasságkötéseknél. A Szentszék intézkedése szerint, ha egy FSSPX-es pap közreműködött az esketésnél, és nincs más elérhető pap, akkor celebrálhat a pár számára nászmisét. Hogy engedélyezhetné a pápa, hogy nyilvanos misét mondjon egy felfüggesztett pap? Mondhatjuk, hogy amikor misézik, nincs felfüggesztve, utána meg igen, de ez szerintem abszurd. Vagy a gyóntatószékben nem felfüggesztett pap, mert a pápa felhatalmazást adott neki, aztán mikor kijön a gyóntatószékből és felmegy az oltárhoz misét mondani, akkor már fel van függesztve. De ha ilyen szigorúan értelmezzük a törvényt, olyan abszurd gondolkodás hibájába esünk, ami révén farizeusokká és írástudókká válunk.

Az egyházjog pasztorális, és minden jogszabály a lelkek üdvéért van. Ha túl nagy hangsúlyt fektetünk a törvények emberi részére, a pozitív részre, pozitivistákká válunk, és ez veszélyes, mert megfeledkezünk a lelkek örök üdvösségéről, és bizonyos szempontból olyan mentalitásúakká válunk, mint amilyenek a farizeusok és írástudók voltak, amit Krisztus elítélt.

Ezért úgy vélem, hogy az egy teljesen új helyzet a testvériség tekintetében, hogy feloldották a püspökök kiközösítését, valamint megkapták a gyóntatáshoz való általános jogot, házasságkötéseknél asszisztálhatnak és nászmisét is celebrálhatnak.

Van három püspök, akik de facto megadták a piuszos papoknak, püspököknek a jogot a nyilvános misék mondásához kivételes esetekben.

Mindezek miatt azt gondolom, olyan sok püspök és pap van, akik valóságosan blaszfémikus és szentségtörő dolgokat tesznek a szentmiséiken teljesen nyilvánosan, és mégsem részesülnek semmilyen büntetésben. Sokkal inkább bántják és sértik ők az Urat, rombolják a hitet és magát az egész Egyházat, mint az FSSPX papjai, akik jámborul celebrálják a misét, ahogy mindig is tették. Csupán még nem lett megoldva néhány probléma az Egyház pozitív törvényei szerint, amelyek alárendelt szerepet töltenek be szélsőséges helyzetben, mint amilyenben jelenleg is élünk.”

Kapcsolódó (a szövegben nem linkelt) anyagok:
Címkék: