A hagyományhű katolikusok eretnekek, mert kedvükre mazsolázgatnak a tanításból?

Pár hónapja kaptam egy levelet, amelyben többek között az a kérdés szerepelt, hogy én azt mondom, mások mazsoláznak a katolikus tanításból, mikor pl. nem fogadják el, hogy tilos a fogamzásgátlás, de én nem vagyok-e ugyanilyen, mikor bizonyos zsinati és zsinat utáni egyházi dokumentumokat elutasítok, hiszen azok is a hagyomány részeivé váltak.

Úgy gondolom, mindez mást is érdekelhet, ezért megosztom a levélre adott válaszomat itt is egy kis kiegészítéssel.

A II. vatikáni zsinattal kapcsolatban azt kell megérteni, hogy a kinyilatkoztatás az utolsó apostol halálával (Szt. János) lezárult. Onnantól legfeljebb magánkinyilatkoztatások vannak (pl. a Mária-jelenések), amelyekben nem kötelező hinni és nem szükségesek az üdvösséghez. A tanítóhivatal dolga, hogy a kinyilatkoztatást őrizze és kifejtse. Az Egyház nem találhat ki új tanításokat, amelyek a kinyilatkoztatással és a korábbi tanításokkal ellentétben állnak. 

Persze a dogmatikai tanításnak is van egyfajta fejlődése, pl. amikor Szűz Mária mennybevitelét csak 1950-ben dogmatizálták, de ez nem azt jelenti, hogy új tanítás lenne, csak idő kellett, hogy a kezdeti csíraszerű állapotból teljesen kibontakozzon és teljesen világossá váljon. Az Egyház egyes tanítások megértésében elmélyülhet, a hitletétemény alapján választ adhat újonnan felmerülő problémákra, de soha nem mondhat ellen korábbi tanításoknak akár a Szentírásból, akár a szent hagyományból, akár a pápák vagy zsinatok tanításából származnak. 

A II. vatikáni zsinat dokumentumaiban vagy azok értelmezéseiben minden olyan dolog elvetendő ezért, ami a kinyilatkoztatással szembe megy. A püspököknek, de még a pápának sincs joga megváltoztatni a katolikus teológiát vagy erkölcstant. Épp emiatt nem lehetséges, hogy ezek a problémás zsinati dokumentumok a hagyomány részei lettek, mert nem válhat a hagyomány részévé az, ami ellentétes a hagyománnyal.

Egyházfegyelmi kérdésekben lehet csak változtatni (pl. hogy mely ünnepeken kötelező misén részt venni, mikor és hogyan kell böjtölni stb.) Illetve vannak olyan, a szentté váláshoz és az üdvösséghez nem szükséges kérdések, amelyekről az Egyház nem tud biztosat mondani (pl. ha valaki elveszt egy magzatot, akkor az ő lelke hova kerül, a mennybe-e vagy a limbus puerorumba, vagy hogy megtestesült volna-e Jézus akkor is, ha nincs a bűnbeesés). Ezekben szabadon helyezkedhetünk bármely álláspontra, amíg nem állítjuk azt hamisan, hogy ez a mi álláspontunk a biztos katolikus tanítás.

Azt fontos látni, hogy a zsinat előtt nagyon jól működött a tanítóhivatal, komoly cenzúra volt, ami rosszul csengő szó, de úgy kell nézni, hogy az Egyház vigyázott arra, hogy mi megy ki a híveknek katolikus tanítás címszóval a mi érdekünkben. Ha egy zsinat előtti katolikus könyvet a kezedbe veszel, amiben ott az Imprimatur, a nyakadat teheted rá, hogy 100%-ig összhangban van az Egyház tanításával. A zsinat után sajnos nem lehet már így megbízni a kiadványokban, sem a papokban. Olyan, mintha immunbeteg lenne az Egyház. Most már nekünk magunknak kell lennünk a saját immunrendszerünknek, és megnézni, hogy egy zsinati vagy zsinat utáni megnyilazkozás összhangban van-e az előtte elmúlt közel két évezred egyházi megnyilazkozásaival.

Képzeljük el a katolikus tanítást úgy, mint egy tál friss, érett gyümölcsöt. Ebből a tálból a modernisták kidobálják a nekik nem tetsző gyümölcsöket és rothadt, kukacos gyümölcsöket csempésznek bele helyettük. Amikor egy hagyományhű katolikus látszólag mazsolázik, akkor csupán ezeket a modernisták által becsempészett rothadt gyümölcsöket kerüli ki.

A II. vatikáni zsinat volt az első alkalom, hogy ilyen rohadt gyümölcsöket tudtak becsempészni hivatalos egyházi dokumentumokba. Erről egy idézet: „Kétértelmű kifejezéseket alkalmaztunk a zsinaton, és tudtuk, hogy később mit fogunk azokból levonni.” (Edward Schillebeeckx OP)

Tehát amikor zsinati vagy az utáni dokumentumokat utasítok el mondjuk én, akkor nem az Egyház tanításából utasítok el nekem nem tetsző dolgokat önkényesen, hanem olyan megnyilatkozásokat utasítok el, amelyek szembe mennek az Egyház addigi tanításával. Nem az ízlésemhez igazítom, mit utasítok el, hanem a hagyományos katolikus tanításhoz. Míg aki elutasítja pl. a gumi tiltását, az a saját ízlése szerint utasít el egy biztos katolikus tanítást.

Hála Istennek sok jó zsinat előtti katolikus könyv elérhető ingyenesen a neten, illetve antikváriumokból is olcsón beszerezhetőek, így bőven van olyan anyag, amelyből megtanulhatjuk az igaz katolikus tanítást. Meg persze vannak olyan kortárs püspökök és papok is, akikben meg lehet bízni.

Kép: Jacob Marrel