Ripperger atya az imádságról
A lelki életnek három pillére van: az ima, a lelki olvasmány és a megszabadulás a bűnöktől, az erények szerzése.
A legtöbb ember túl keveset imádkozik. És aki imádkozik, az is általában csak szóbeli imát mond. Pedig ez csak a legalacsonyabb szintje az imának. (Kilenc van.) A legtöbb ember sosem jut feljebb az első két szintnél (szóbeli ima és elmélkedés) Avilai Szt. Teréz felismerte, hogy az elmélkedés a felsőbb szintek kapuja. Sose jutsz feljebb enélkül. Rendszeresen kell csinálni, vagyis naponta. Az első négy szintet magunktól csináljuk. Mindenki eljuthat és el kéne jutnia a negyedik szintre.
Hogy hol tartunk a lelki életben, annak két mércéje van: milyen az imaéletünk és hogy mennyire vagyunk alázatosak.
Az ima a vallásosság erényébe tartozik. Mi az ima? Az értelem és az akarat felemelése Istenhez. NEM az érzelmeké. Általában nagy bajba juthatunk, ha az érzelmeinket követjük.
Az ima révén nem meggyőzzük Istent valamiről, nem rávesszük, hogy változtassa meg az akaratát, hanem Isten eleve adni akar nekünk kegyelmeket, de csak akkor kaphatjuk meg őket, ha megtesszük a magunk részét.
Az ima az igazságosság körébe tartozik. Az ima elhanyagolásával az igazságtalanság bűnét követjük el Istennel szemben. Az értelmemet és az akaratomat is Ő teremtette, ezért ezekkel is szolgálnom kell Őt, fel kell emelnem őket Hozzá – ez az imádkozás. Ezért mondta Szt. Ágoston, hogy ha nem imádkozol, nem juthatsz a mennybe.
Ha teljesítjük a kötelességünket, hogy Istenhez és a szentek közbenjárásáért imádkozunk, akkor nyerhetjük el a számunkra szükséges kegyelmeket.
Ha nem tudjuk, mire van szükségünk, kérjük a Szentlelket és megmutatja, miért imádkozzunk. Ez fontos, mert a kérő ima akkor a legjobb, ha konkrét.
Imádkozhatunk időleges javakért (pl. pénz) is, de ne önmagáért vagy hogy könnyű életünk legyen, hanem azért, hogy teljesíthessük általa, ami szükséges. Pl. ha nem kell egész nap a megélhetésért dolgoznunk, akkor az arra való, hogy sok munka helyett a szabadidőnkben többet imádkozhassunk, nem arra, hogy órákon át bámulhassuk a tv-t.
Egészségért is imádkozhatunk, mert ha egészséges vagyok, könnyebb imádkozni és jót tenni. De a betegségben türelmesnek kell lennünk, mert lehet, Isten a fizikai fájdalom révén akar minket megtisztítani. Elsődlegesen lelki javakért imádkozzunk!
A bűnösök gyakran nem tudják, mire van szükségük, ezért nekünk kell értük imádkozni. Ahelyett, hogy megszólnánk őket, imádkozzunk értük és ajánljunk fel értük a szenvedéseinket.
Az imának nem kell feltétlen szóbelinek lennie. Mindannyiunk hivatott arra, hogy a legmagasabb szintre jussunk az imában. Ez az átalakító egyesülés, ami az állandósult állapota a misztikus személődésnek. Persze az emberek több, mint 99%-a nem ezen a szinten van.
Nem szabad megragadnunk a szóbeli imánál. A szóbeli ima el is terelhet a szellemi imától, mert az alacsonyabbrendű képességeknek el kell csendesednie, ez azt is jelenti, hogy nem beszélünk. Az érzelmeinknek is el kell csendesednie. Értelemmel és akarattal kell imádkozni.
Odafigyeléssel kell imádkozni. Arra kell összpontosítani, hogy Isten szeretetét és a Vele való egységet kívánjuk.
Igaz hitben kell lennünk, hogy csak olyat kérjünk Istentől, ami helyes.
A megszentelő kegyelem állapotában kell lennünk. Ha nem vagyunk abban, az imával nem érdemlünk ki semmit. Menjünk el gyónni, hogy visszaszerezzük a megszentelő kegyelmet, aztán igyekezzünk, hogy ne veszítsük el halálos bűn révén.
Úgy tudunk csak feljebb haladni a lelki életben, ha az imaéletünkben is felfelé törekszünk. Azon kell igyekeznünk, hogy a mennyben elérjük majd azt a helyet, amit Isten nekünk szán.
Legalább 15-30 percet kell egy világi embernek imádkoznia naponta. Ez lehet mise, rózsafüzér stb. De ennek révén csak az igazságosság parancsát teljesítjük, a szeretetét nem. Ha tényleg, igazán szeretjük Istent, akkor a szeretetünk miatt a Vele való egységre törekszünk. Mindig egységben akarunk lenni Vele. Arra törekszünk tehát, hogy állandóan imádkozzunk.
Ez nem jelenti azt, hogy ne aludjunk! De mikor magunknál vagyunk, arra kell törekednünk, hogy mindig imádságban legyünk. Erre akkor válunk képessé, ha eljutunk az ima kilencedik, legmagasabb szintjére, vagyis állandóan a misztikus szemlélődés állapotában vagyunk. Így tudunk imádkozni, bármit is csinálunk közben. Ez a célunk, hogy ezt elérjük.