Nagyfigyelmeztetés – elkárhozunk, ha nem hiszünk benne?
Nem azért írom ezt a bejegyzést, hogy kinyilatkoztassam, igaz-e a Nagyfigyelmeztetés vagy sem. Laikusként nem az én hivatalom ezt kinyilvánítani, hogy pedig magánemberként mi a véleményem, igazából lényegtelen. Talán nem is igazán lehet hiteles álláspontom, ha figyelembe vesszük, hogy csak bele-beleolvasgattam, nem olvastam végig az összes üzenetet.
Inkább egy taszító jelenségre szeretném felhívni a figyelmét a Nagyfigyelmeztetés terjesztőinek és azoknak is, akik ezzel a terjesztéssel találkoznak. Ehhez kapcsolódóan pedig az autentikus katolikus tanításra a magánkinyilatkoztatásokkal kapcsolatban.
Lépten-nyomon abba futok bele, hogy vannak bizonyos katolikus személyek a Facebookon és a blogvilágban, akik mindenhez odakommentelnek valami nagyfigyelmeztetéseset. Az én blogomon is volt már ilyen, csak nem látszik, mert nem hoztam le
Nagyon aggasztó azt látnom, hogy a Nagyfigyelmeztetés terjesztőinek a 99%-a úgy viselkedik, mint egy szektás megszállott. És köszönöm, ha ez után a durva kijelentés után tovább olvastok. De el kell mondanom a ti érdeketekben is, hogy "kívülállóként" (olyan személyként, aki nem olvassa a Nagyfigyelmeztetéses üzeneteket, csak néhányat) ez a kép jön le rólatok. És nem azért, mert a Sátán elvakított, és el fogok kárhozni. Ha ugyanis elkárhozom, az nem azért lesz, mert nem hittem egy magánkinyilatkoztatásban. Mivel a katolikus Egyház tanítása szerint még az Egyház által hitelesnek mondott magánkinyilatkoztatásokat se kötelező sem ismerni, sem pedig elfogadni.
Először is tehát arra kérlek titeket a legnagyobb szeretettel, hogy ne fenyegessétek a Nagyfigyelmeztetésben nem hívő és/vagy azt nem ismerő katolikusokat azzal, hogy elkárhoznak. Mert ez nem igaz. És ettől csak beszűkült szektásoknak fogtok tűnni, akik a katolikus Egyház tanításával ellentétes módon egy magánkinyilatkoztatást tesznek meg az üdvösség zálogául az egyetemes kinyilatkoztatással szemben, amely Szent János apostol halálával lezárult.
A második dolog, ami rendkívül ijesztő és taszító látvány, amikor két csoportra osztjátok a katolikusokat: akik hisznek a Nagyfigyelmeztetésben, kritikusak Ferenc pápa újításaival szemben és elutasítják a modernista tévtanításokat (pl. újraházasodottak áldozása), meg azok, akik nem hisznek a Nagyfigyelmeztetésben, így nem kritikusak Ferenc pápa tevékenységével kapcsolatban és nem utasítják el ezeket az elferdüléseket.
Mi ezzel a gond? Az, hogy attól, hogy valaki nem ismeri és/vagy nem fogadja el hitelesnek a Nagyfigyelmeztetést, még lehet kritikus a tévtanítókkal és a tévtanításokkal szemben. Elég nagy gond lenne, ha csak egy magánkinyilatkoztatásból tudhatnánk, hogyha egy pápa vagy bárki más eretnekségeket tanít és bűnös gyakorlatokat bátorít. Akkor a katolikus tanítás nem lenne más, mint valami szánalmas gnosztikus eretnekség, ahol vannak a beavatottak, meg a többiek. Ha valaki hitét gyakorló, Istennel kapcsolatot ápoló, az alapvető hitigazságokat ismerő katolikus, akkor a benne a Szentlélek által kialakított hitérzék, valamint a teológiai tudása révén fel fogja ismerni, hogyha a pápa vagy bárki más tévedéseket tanít és bűnös gyakorlatokat szorgalmaz. Ehhez nincs szükség se látnoknőkre, se magánkinyilatkoztatásokra.
A harmadik probléma, amelyet már részben említettem, az az üzenetek fanatikus terjesztése. Már azt látom, hogy a legtöbb nagyfigyelmeztetés-hívőnek nem az evangélium hirdetése a fontos, hanem a Nagyfigyelmeztetésé. Ráadásul olyan arroganciával, mint ami szintén a szektásokra jellemző. Kék az ég? Olvasd el a Nagyfigyelmeztetést! Hull a hó? Tudod, mi van erről írva a Nagyfigyelmeztetésben? Ferenc pápa köhögött? Ezt is megmondta az ír látnoknő! Körülbelül már ilyen szinten zajlik a Nagyfigyelmeztetés terjesztése. Akármiről van szó, biztos akad valaki, aki oda fogja kommentelni a Nagyfigyelmeztetést a megfelelő linkkel.
Ne csináljátok ezt, mert egy bizonyos értelmi szint felett ez a szájbarágós, erőszakos, hajánál előrángatott nagyfigyelmeztetésezés rendkívül nevetséges és taszító.
A negyedik, és talán legnagyobb gond, hogy a Nagyfigyelmeztetés nyomán megosztottság támad a mai folyamatok kritikusai között. A maradék maradéka is ketté oszlik. Láttam már sok gyümölcsöt termő katolikus csoportokat azért tönkre menni, mert a nagyfigyelmeztetés-hívők azt vágták a nem hívők fejéhez, hogy a pokolra fognak jutni. Miközben a tényleg fontos, vagyis teológiai és erkölcstani kérdésekben (áldozhatnak-e az újraházasodottak, beszűkült rigoristák-e azok, akik a hagyományos rítust részesítik előnyben, vagy épp helyes dolog-e a protestánsok megáldoztatása) ugyanaz volt a véleményük. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy miért kell összeveszni azon, hogy valaki a Nagyfigyelmeztetés miatt (is) kritikus-e a tévtanításokkal szemben, vagy pedig ezek nélkül jutott el minderre a felismerésre.
Arról az ötödik negatív gyümölcsről nem is beszélve, hogy a Nagyfigyelmeztetés hívei közül vannak, akik olyan túlzásokba esnek, hogy Ferenc pápa a hamis próféta, vagy nem igazi pápa, és a többi. Az a helyzet, hogy ezt nem tudhatjuk. De igazából mindegy is. Akár igazi pápa, akár nem, nekünk el kell fogadni, amit jól tanít (pl. mikor elítéli az abortuszt), és el kell utasítanunk, amikor tévedéseket bátorít vagy hagy végbemenni (pl. protestánsok áldozása bizonyos egyházmegyékben). Hogy emellett ő a valódi pápa-e vagy sem, és hogy vajon ő-e a hamis próféta, az igazából már nem más, mint a fantáziát izgató, de igazából időrabló spekuláció, tekintve, hogy ezt mi nem tudjuk innen, a kanapéról megítélni, de nem is nekünk kell. Az is mindegy, hogy eljön-e pár éven belül a világvége, vagy sem. Ugyanis az én kis világvégém pár éven, de legfeljebb évtizeden belül mindenképp eljön. Senki se él 100-110 évnél tovább, úgyhogy határos időn belül mindenki számára eljön az ítélet. Hogy a nagybetűs Világítélet mikor következik be, azt pedig csak az Úristen tudja. Akár holnap, akár egymillió év múlva, nekem ugyanúgy buzgó katolikusként kell élnem, mert pár évtizeden belül biztosan meghalok és Isten színe elé fogok állni Krisztus második eljövetelének időpontjától függetlenül.
Nemrég olvastam egy találó gondolatot: ha a Sátán nem tud bűnbe vinni, akkor rendkívül elfoglalttá tesz. Úgy gondolom, ez itt is megállja a helyét. Családanyaként én azt látom, hogy a napjaim hihetetlen sebességgel suhannak el. Sok-sok teendőm van reggeltől estig: imádság, bibliaolvasás, odafigyelés a férjemre, a gyerekek nevelése és gondozása, takarítás, ilyen-olyan ügyek intézése stb. Biztos vagyok benne, hogy ezzel a legtöbben így vagyunk. Akkor vajon mire jó, hogy arra pazaroljuk az időnket, hogy mindenféle szószátyár, önmagát újra és újra ismétlő, kétes eredetű magánkinyilatkoztatást olvasunk, aztán órákon át kommentelgetjük a hozzá tartozó linket ide-oda, majd ugyanígy órákon át vitatkozunk róla, hogy vajon igaz-e vagy sem? Ha valaki rá is ér ennyit netezni anélkül, hogy elhanyagolná az imaéletét és a szeretteit, meg a munkáját, akkor már miért nem a valóban nagybetűt érdemlő Kinyilatkoztatást hirdeti, amely biztosan igaz, és amely biztosan szükséges az üdvösséghez?
Mint mondtam, nem tisztem kijelenteni semmit a Nagyfigyelmeztetésről. De a gyümölcseit látom. Legalább ezt a néhány romlott gyümölcsöt. Kérlek, vigyázzatok, hogy még ha el is hiszitek az ír látnoknő szavait, ne essetek bele a Sátánnak ezekbe a csapdáiba, mert magatoknak és a többi katolikusnak is csak ártotok vele. Attól nem fogtok elkárhozni, ha nem olvassátok, nem hiszitek el vagy nem terjesztitek őket. De attól igen, ha gyűlölködést szítotok, és annyira beleragadtok ebbe az egészbe, hogy elhanyagoljátok mindazt, amit az Úr bizonyosan kinyilatkoztatott és amire hivatásotok és életállapototok révén száz százalék, hogy meghívott.
