Ripperger atya, XVI. Benedek pápa és a Harry Potter
Az alábbi szöveg Trent Horn hagyományhű katolikus apologéta Counsel of Trent nevű podcastja Fr. Ripperger, Harry Potter, and Healthy Scepticism c. epizódjának fordítása, néhány rövidebb részlet kihagyásával és saját megjegyzésekkel kiegészítve. A véleményemet már röviden kifejtettem korábban itt, de régóta úgy gondoltam, hogy hasznos lenne Trent Horn gondolatait is lefordítani. Íme:
Sokan, legalább egy tucat ember küldött el nekem egy videót, amin Chad Ripperger atya beszél. Ő az FSSP-hez, a Szent Péter Papi Testvérülethez tartozik. [Már nem, saját társaságot alapított – a ford.] Ezen kívül ördögűző, és néhányan azt írták a hozzászólásokban: „Utánanéztél a dolognak. De tudod, mit? Én inkább egy ördögűzőnek hiszek ebben a kérdésben. Ha azt mondja, a Harry Potter rossz, megbízom benne.”
Nos, nézzétek. Hajlandó vagyok hallgatni másokra a saját szakterületükkel kapcsolatban, de azért szeretném megérteni azokat az okokat is, amikre alapoznak. Még ha valaki szakértő is egy területen, tévedhet, vagy támaszkodhat akár rossz érvekre is. Ha valaki csupán szakértőkre hivatkozik, az a leggyengébb érvelési típus, amit tekintélyre hivatkozásnak neveznek. Aquinói Szent Tamás így fogalmazott róla: „A tekintélyérvek a leggyengébb érvek, ahogyan Boëthius is mondja.” Boëthius egy filozófus volt, aki évszázadokkal Aquinói Szent Tamás előtt élt... érted a poént. Azt mondja, hogy a tekintélyre hivatkozó érvek rosszak, vagyis a leggyengébb érvek. Nem feltétlenül rosszak, de gyengék. Miért? Mert, nos, Boëthius is ezt mondja.
Kész vagyok meghallgatni valakit, ha például azt mondja: „Hé, van itt valami, ami miatt úgy gondolom, a Harry Potter rossz hatással van a katolikusokra.” De végül is meghallgattam ezt a választ, ami egy előadáson hangzott el, amit Ripperger atya tartott. Valaki kérdezett tőle a Harry Potterről, és ő válaszolt. Voltam már olyan előadásokon, amiken én is különösebb meggondolás nélkül válaszolgattam, és néha pontatlanul nyilatkoztam arról, amiről szó volt. Nem mindig tudok pontos lenni. De még figyelembe véve a kérdezz-felelek formátum természetét is, rendkívül problémásnak találtam a válaszát. Számomra nem volt meggyőző, hogy a Harry Potter valóban olyan rossz dolog lenne.
(...) sokan azt kérdezik: „Miért foglalkozol ezzel? Miért érdekel, ha bizonyos katolikusok nagyon kritikusak a Harry Potterrel szemben, míg te nem?" Általában nem szokott érdekelni. Nem szoktam belefolyni katolikus „belsős” vitákba, mert hiszen mindannyian testvérek vagyunk. Ugyanahhoz az Egyházhoz tartozunk. Bizonyos dolgokban nem fogunk egyetérteni, és ez többnyire rendben is van. De néha mindez túllép egy bizonyos határon, és ahogy már mondtam, először is felesleges aggodalmaskodásra készteti azokat, akik már eleve túl szigorúan veszik a dolgokat, ami veszélyes lehet a számukra. Másodszor pedig a külvilág szemében nevetségesnek tűnhetünk.
(...)
Itt van a Ripperger atyás klip, és most kielemezem, hogy az általa megjelölt okok szerintem meggyőzőek, hitelesek-e.
„Atyám, van egy kérdésem. Beszéltem Önnel korábban a Harry Potter sorozatról, ami minden földrészen nagyon népszerűvé vált. Lenne szíves beszélni egy kicsit róla?”
„Igen, rendben. Időnként az emberek kérdéseket tesznek fel nekem a Harry Potterrel kapcsolatban. Igazából mindig, amikor konferenciabeszédeket tartok, kérdeznek a Harry Potterről.
J. K. Rowling boszorkányiskolába járt, mielőtt a könyveket írta. A varázsigék a könyvben...”
Gyakran meg kell majd állítanom, mert ebben a négyperces klipben Ripperger atya körülbelül tíz érvet vagy állítást közöl, amelyek közül sok félrevezető vagy hamis. Ismét felmerül a kérdés, hogy „Miért nem bízol egy ördögűzőben, amikor démonokról beszél?" Nos, az irántuk érzett bizalmam csökken, amikor egyre több hamis vagy félrevezető dolgot mondanak. Ez arra késztet, hogy elgondolkodjam, miért kellene bíznom a véleményükben ebben a kérdésben.
Azt gondolom, hogy Ripperger atya minden bizonnyal jó ember, és más videói, valamint az általa tárgyalt témák szerintem tényleg jók. Ő egy tisztességes ember. De ez nem jelenti azt, hogy valaki mindenben szakértő lenne. Ebben a kérdésben tévedhet is.
Kezdjük itt. Tesz egy állítást, amit rágalmazásnak vélek, amennyiben nem igaz. Azt mondta, hogy J. K. Rowling boszorkányiskolába járt. Mi a csuda az a boszorkányiskola? Állítása szerint egy boszorkányokból álló közösségben gyakorolt, hogy megtanulja a boszorkányságot. Ez egy komoly állítás. Hol van erre a bizonyíték?
Felmentem a Google-ra, és rákerestem, hogy „J. K. Rowling boszorkányiskolába [witch school] járt." A Google automatikusan javította a keresést arra, hogy „J. K. Rowling melyik iskolába [which school] járt?", ami egyértelműen azt jelzi, hogy a Google a boszorkányokkal dolgozik össze, hogy elrejtse az ő boszorkányságát, hiszen az automatikus javítást használja. Nem, nem, csak az összeesküvéselmélet-hívő gondolkodást gúnyolom most.
Utánanéztem ennek az állításnak, és valójában senki más nem állította, hogy J. K. Rowling boszorkányiskolába járt volna, gyakorolná a wiccát, vagy hogy egy boszorkányokból álló közösség tagja lenne. Erre nincs semmilyen bizonyíték. Igazából az Exeteri Egyetemre járt. Egy cikk szerint Rowling visszaemlékszik arra, hogy nem végzett túl sok erőfeszítést, inkább Charles Dickens és J. R. R. Tolkien műveit olvasta. 1988-ban írt egy rövid esszét az exeteri klasszikus tanulmányairól „Mi is volt annak a nimfának a neve? – avagy görög és római tanulmányaim felidézése” címmel. Ez azt mutatja, hogy a klasszikusokat tanulmányozta, bár nem különösebben érdeklődött irántuk, de saját írásaiban sok hely és szereplő nevét a klasszikus mitológiából merítette. Valószínűleg az egyetemi szintű klasszikus tanulmányai alapján nyúlt ezekhez.
Amennyiben valaki azt mondja, hogy „Ó, ő boszorkányiskolába járt!”, hol van erre a bizonyíték? Ez komoly vád. Olyan, mintha valaki azt mondaná: „Trent Hornt szabadkőművesek képezték ki, hogy aláássa a katolikus Egyházat.” Azt mondanád: „Nos, ez nem igaz. Trent Horn a Steubenville-i Ferences Egyetemen tanult.” „Hát persze, hogy nem fogja nyilvánosan elárulni, hogy szabadkőművesek képezték ki. Ezt az információt nem fogod egyértelműen megtalálni. Ez egy elleplezett, rejtett dolog.”
Ez összeesküvéselmélet-hívő gondolkodás: előadsz egy állítást, majd azt mondod, hogy az állítás bizonyítékainak hiánya még inkább bizonyítja az állítás igazát. Pontosan itt mondanám azt, hogy „Nos, hol vannak az erre vonatkozó bizonyítékaid?”. Azt, hogy valaki ilyen vádat fogalmaz meg bizonyítékok nélkül (én magam is kerestem, de nem találtam semmit) nagyon aggasztónak találom.
„A varázsigék valódiak. Honnan tudhatjuk ezt? Nos, onnan, hogy boszorkányok ezt mondják.”
Sok mindent kell itt áttekinteni. Szóval, Ripperger atya azt állítja, hogy a Harry Potter-könyvek valódi varázslatokat tartalmaznak, mert ezt mondják boszorkányok.
Az előző epizódban végigmentem rajtuk, felsoroltam néhány varázslatot és felolvastam őket. Csak latin szavak. Csak latin szavak vagy átalakított latin szavak, amelyek általában arra a dologra utalnak, amiről éppen szó van. Ha ezek a latin szavak valódi varázslatok, akkor valaki, mint például Ripperger atya, aki folyamatosan latinul beszél a hagyományos misén, nyilvánvalóan varázslatokat végez. Latin szavak. Nem idéznek meg isteni erőket, energiákat, nem vonzanak okkult hatalmakat. Ugyanolyanok, mint az abrakadabra vagy a hókusz-pókusz.
Szóval azt állítja, hogy „Boszorkányok azt mondják, hogy valódi varázsigék.” Ismételten, nem látok erre semmiféle bizonyítékot. Valójában egy 2014-es The Independent-cikkben Rowling azt mondta, hogy a wicca az egyetlen vallás, amely nincs benne a Harry Potterben. A cikk így szól: „Amikor arra a kérdésre válaszolt, hogy miért nem képviselteti magát a wicca, egy modern pogány vallás, amely szintén használja a boszorkány és varázsló szavakat tagjainak leírására, a Roxfortban – amely a Harry Potterben szereplő iskola, ahol a varázslatot tanulják –, Rowling azt mondta a wiccáról, hogy az teljesen más elképzelés a varázslatról, mint amit a könyvek bemutatnak, ezért nem látja a lehetőséget annak, hogyan együtt tudnának létezni.”
[Ez azt jelenti, hogy a Harry Potterben valaki vagy azzal a képességgel születik, hogy tud varázsolni, vagy sem. A való világban viszont senki sem születik a varázslás képességével. Vagy Isten ad rá neki lehetőséget – akkor csodákat tud tenni –, vagy pedig a démonokhoz fordul ezért a képességért, ez az okkultizmus, amibe a wicca is beletartozik. Azért nem bűn a Harry Potter világában varázsolni, mert ezzel a képességgel születnek bizonyos emberek, nem a démonokkal paktálnak le érte. Ezért nincs helye a wiccának sem a Harry Potter világában, mert ott, aki nem tud születésénél fogva varázsolni, az nem is lesz rá képes sehogy – a ford.]
Az internetet is alaposan átkutattam, hogy olyan tagokat találjak a wicca közösségből, vagy épp modern boszorkányokat, akik azt állítják, hogy a Harry Potter-könyvekben szereplő varázsigék valódiak, és ők is használják őket. Az egyetlen forrás, amit találtam (és lehet, hogy innen származik az információ, amelyet Ripperger atya, vagy az, akivel beszélt, kapott), egy névtelen cikk az interneten egy olyan személytől, aki azt állítja, hogy egykori boszorkány, aki az 1960-as években gyakorolta a mágiát. Ez névtelen cikk, ez az állítólagos egykori boszorkány azt mondja a Harry Potter-könyvekről, hogy azok a boszorkányság orientációs és oktatási kézikönyvei, amelyek szórakoztató formába vannak öntve. „J. K. Rowling ezen négy könyve boszorkányságot tanít." Gondolom, ez a sorozat közepén íródott. „Tudom ezt, mert valamikor nagyon is része voltam annak a világnak."
Komoly kételyeim vannak ezzel az itt-ott terjedő forrással kapcsolatban, mert ez a nő – azt hiszem, hogy nő – azt állítja: „Mint valódi boszorkány, tanultam az Erő két oldaláról. Amikor a valódi boszorkányok sabbatot és esbatot tartanak és összeülnek egy boszorkánykörben, úgy üdvözlik egymást, hogy »Áldott légy«, és amikor elválnak, azt mondják, »Az Erő legyen veled«. Az Erő mindkét oldala a Sátán.” Ugyanez a boszorkány, aki szerint a Harry Potter sátánista, azt is állítja, hogy a Star Wars is sátáni.
Ezután felmentem az internetre, hogy megnézzem, mit mondanak a wicca közösség tagjai a Star Warsról. Sok véleményt elolvastam, és egy nő azt mondja, hogy az ő ideális boszorkánya Yoda a Star Wars-filmekből. Azt mondja: „Az Erő egy életerő, energia. Az Erő legyen veled? Mi legyünk az Erővel? Az erőinket a békével, a szeretettel és a harmóniával kell összehangolnunk.”
Ez elég vicces. Megkérdezték ezeket a nőket: „Hé, ti boszorkánysággal foglalkoztok. Szeretitek a Star Wars-t?” Ideális lenne, ha azt válaszolták volna: „Hát persze. Mi is azt mondjuk, hogy »Az Erő legyen veled.«” Azt is mondhatnák, hogy a Star Wars tőlük lopta ezt, de nem teszik. Csak annyit mondanak: „Hát igen, hiszünk erőkben.” De nincs bizonyíték arra, hogy a boszorkányok a Star Warsból mondanák, hogy „Az Erő legyen veled”, vagy hogy J.K. Rowling kapcsolatban állna a boszorkánysággal.
Azt hiszem, JoAnna Wahlund, akinek van egy blogja, a Catholic Working Mother, beszél arról, hogy ismert egy családot, amelyik el akarta távolíttatni a Harry Potter-könyveket az iskolai könyvtárból, mert wiccák voltak. Ez egy boszorkánysággal foglalkozó család volt, és azt mondták: „A wiccát nem így gyakorolják. Nem így éljük meg a hitünket, és szeretnénk, ha ezt a téves ábrázolást eltávolítanák az iskolai könyvtárból.”
Ripperger atya azt állítja, hogy a boszorkányok azt mondják, ezek valódi varázslatok. Amikor megvizsgáljuk őket, kiderül, hogy egyszerűen csak latinul vannak. Ezek latin szövegek, és semmilyen bizonyítékot nem találtam az interneten, kivéve egy névtelen levelet egy volt boszorkánytól, aki emellett azt is hiszi, hogy a Star Wars is boszorkányság. Számomra ez még mindig nem elég… Nem üti meg azt a szintet, hogyan bizonyítéknak számítson.
„Mert a boszorkányok azt mondják nekünk, hogy ezek valódiak. Volt egy nő Spanyolországban, aki úgy döntött, hogy kipróbálja az egyik könyvben szereplő tűzvarázslatot, és a földig égette a házát.”
Ez rendkívül félrevezető. Azt is mondhatnám, hogy pontatlan. Itt van egy cikk 2003. július 11-éről: „A héten egy nő felgyújtotta madridi otthonát, miközben főzetet készített, hogy utánozza a képzeletbeli varázslót, Harry Pottert – közölték a sürgősségi szolgálatok. A tűzoltók kimentették és ellátták a 21 éves nőt, akinek csak kisebb sérülései voltak, de az otthona félig megsemmisült. A mentőszolgálat szerint a nő elmondta, hogy megpróbálta utánozni a varázslót, aki J. K. Rowling könyveinek hőse, és amely könyvek szenzációt keltettek mind felnőttek, mind gyerekek körében. A varázslatosabb összetevők hiányában a nő vízből, olajból, alkoholból és fogkrémből készített főzetet – számoltak be a helyi médiában. Nem volt világos, milyen varázslatot próbált megidézni.”
Ez rendkívül félrevezető Ripperger atya részéről. Nem mondom, hogy szándékosan akar félrevezetni. Lehet, hogy hallott erről és félreértette a történetet, de ő azt próbálja állítani: „Nos, a Harry Potter varázslatok valódiak, mert egy nő kimondta az egyiket, és felgyújtotta a házát.” Nem erről van szó. A nő látta, hogy „Ó, ebben a könyvben főzeteket készítenek. Én is készítek egy főzetet a fazekamban, és felrakok a tűzhelyre dolgokat, beleértve olajat és alkoholt, amik meggyulladhatnak.” Ez nem egy olyan eset, amikor valaki gonosz erőkkel foglalkozik és démonokat idéz, hogy felgyújtsa a házát. Ez egyszerűen az ostobaság esete.
Az epizód végén beszélni fogok erről, de emlékeznünk kell valamire, amit Hanlon borotvájaként ismerünk: soha ne tulajdonítsd rosszindulatnak azt, ami egyszerű ostobasággal is magyarazható. Ezt részletesebben is kifejtjük majd.
Ismétlem, azt állítani, hogy a varázslatok valódiak, mert valaki felgyújtotta velük a házát – ez egyszerűen nem igaz. Nagyon nehezen tudom elfogadni a bizonyítékokat, amelyeket Ripperger atya itt felhoz.
„J. K. Rowling tagadta, hogy boszorkány lenne. Rendben van. Lehet, hogy úgy mozog, úgy beszél, és olyan könyveket ír, mint egy boszorkány, de oké.”
Ha valaki azt mondja, „Tudod, ha valaki boszorkány lenne, és megkérdeznéd tőle, akkor is tagadná. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy boszorkány” – így érvelni nem helyénvaló. Hasonlóképpen, ha Ripperger atyát megkérdezik, hogy szabadkőműves-e, és ő azt mondja, hogy nem, az nem bizonyíték arra, hogy valójában az. Ez nem helyes gondolkodásmód.
Ha valaki könyvet ír, úgy viselkedik, mint egy boszorkány, és olyan történeteket tartalmazó könyve van, amelyekben emberek mágiát használnak, mint J. R. R. Tolkien vagy C. S. Lewis esetében... Ripperger atya próbál különbséget tenni Tolkien és Rowling között, de sokakhoz hasonlóan, akik ezt próbálják megtenni, nem sikerül meggyőznie.
„Egy ördögűző azt mondta, hogy elvégezte a kutatómunkát. Akár igaz, akár nem, nem tudom. Azt állította, hogy a Harry Potter könyvekben szereplő nevek 60%-a valós démonok neve, akiket exorcisták kiűztek emberekből.”
Ez egy elég furcsa módja egy bizonyíték elénk tárásának: „Nem tudom, hogy igaz-e vagy sem, de a könyv nevének 60%-a démonok neve.” Miért hozakodsz elő vele, ha nem vagy biztos benne, hogy igaz? Jobb lenne azt mondani, hogy egyesek ezt állítják, de menj és nézz utána magad. Ne hagyatkozz kizárólag arra, amit mások állítanak!
Én megtettem. Fogtam egy listát a Harry Potterben szereplő összes karakter nevével, és egy másikat a démonok neveiről, akik különböző mitológiákban vannak jelen, tehát nem csak kereszténységből, hanem a judaizmusból és iszlámból is, és összevetettem őket. Először végigmentem a listán, és a nevek többsége nem démoni.
Fel fogom olvasni neked őket, a Harry Potter szereplők neveit: Hannah, Katie, Amelia, Susan, Terry, Frank, Reginald, Joe, Michael, Vincent, Colin, Dennis, Dirk, Bartemius, Roger, John, Amos, Antonin. Most éppen az „E” betűs vezetékneveknél tartok. Marietta, Argus, Justin, Seamus, Filius, Florean. Ha végignézed, a nevek többsége teljesen hétköznapi. Angelina Johnson, Lee Jordan. Hát igen, Lee Jordan a démonok között mindig is ott volt, hogy bajt okozzon... Igor, Victor, Silvanus. Silvanus egyébként a Bibliában is szerepel; ő volt Péter apostol egyik titkára, aki lejegyezte az újszövetségi leveleket.
Nézzük csak, menjünk még tovább eg kicsit. Alistair, Garrick, Antioch, Ignotus (ami hasonlít az Ignatiusra), Irma, Harry, James – nyilvánvalóan Harry Potter. Most éppen a „P”-khez érkeztem. A nevek többsége egyszerű angol név. Az, hogy a nevek 60%-a démoni lenne, egyértelmű, hogy teljesen alaptalan, hiszen ha átnézed őket, nincs bizonyíték erre.
Mi a helyzet a különlegesebb nevekkel? Néhány ilyen név a görög mitológiából származik, ami érthető, mivel Rowling a klasszikusokat tanulmányozta. Ilyenek például Alecto, Amycus, Daedalus, Morfin (ami a Morpheus névből ered). Ezek görög és római istenek nevei. Az, hogy egzotikus neveket választasz, nem jelenti azt, hogy próbálod az embereket arra rávenni, hogy higgyenek az ókori görög vagy római isteneben, hanem egyszerűen azért választod őket, mert különleges hangzásúak. Nem jelenti, hogy démonok nevei lennének. Ezeket a neveket nem találtam online elérhető démonnév-listákon.
[Ezzel kapcsolatban fel lehet hozni Szent Pálnak azon tanítását, hogy a pogány istenek tulajdonképpen démonok, de akkor pl. Poirot-történeteket se olvassunk, mert a híres nyomozó keresztneve Hercule, ami Herkules görög félisten nevének a francia változata. Sőt évszázadokon át a katolikus iskolákban is a démoni befolyás alá kerülés veszélyébe sodorták és sodorják a mai napig a diákokat azok a tanító atyák, akik ókori klasszikusokat olvastatnak velük, tele istenekkel, mágusokkal és jósokkal – a ford.]
Más nevek, mint a Bellatrix vagy a Rastaban, csillagok nevei. Csillagképek elnevezései. Megint más neveknél, például a Mundungus esetében, hasonlít az eljárás arra, amit Charles Dickens is alkalmazott: olyan neveket választott, amelyek a karakterek személyiségjegyeit tükrözik. Mundungus például spanyolul egy kellemetlen, rossz szagú dohány neve, így olyan személyre utal, aki kellemetlen vagy büdös. De ezek a nevek sem szerepelnek az általam talált démonnevek listáin.
Szerintem ez igazából arra a névtelen levélre vezethető vissza, amit korábban felolvastam nektek. Abban az egykori boszorkány azt mondja: „Harry új szókincset sajátít el, olyan szavakat, mint Azkaban, Kirké, Draco, Edevis, Hermész és Mardekár, amelyek mind valós démonok vagy ördögök nevei.” Nos, nem.
Hadd térjek vissza ehhez, hogy démonok nevei-e vagy sem. Ezeknek a neveknek az eredete évtizedekre, évszázadokra vagy akár évezredekre nyúlik vissza, de nem vezethetőek vissza démonokra. Az Azkaban egy portmanteau [olyan szóösszetétel, amely két szó összeolvasztásából egy harmadikat eredményez, így egyesítve mindkét eredeti szó jelentését – a ford.] Azkaban a Harry Potter-sorozatban egy börtön. Az Alcatraz, egy San Franciscó-i börtön és az abaddon, ami héberül a pusztulás vagy végzet helyét jelenti, szavak kombinációja. Ez az Alcatraz és abaddon kombinációja, ami szerintem egy ügyes szóösszeállítás, hogy új szót hozzon létre.
Ez hasonló ahhoz, amit Tolkien csinálna. Amikor Tolkiennek van egy karaktere, például Celadort, hogyan is alkotta meg ezt a rosszfiú Celadort? Valahogy így: „Nos, csak körülnézek a házamban, és azt mondom: Hé, ott van egy cellar door [magyarul pinceajtó – a ford.]. Cellar door. Ez jól hangzik. Cellar door, cellar door, Celador.” És máris kész a név.
Kirké a mágia görög istennője. Draco egy csillagkép. Hermész a kereskedelem római istene. A Mardekár név a kígyókra (kígyómarás) utal. Keresztneve, a Malazár, Salazar portugál diktátorra utal Rowling állítása szerint. [Az eredetiben Salazar Slytherin szerepel, ami a slither szóra utal, mellyel a kígyó mozgását írják le – a ford.]
Az Edevis a kedvencem. E-D-E-V-I-S. Ez egy démon neve. Nos, nem. A Harry Potter-könyvekben van egy tükör, amely a szívünk legmélyebb vágyát mutatja. A szívünkét. A neve E-D-E-V-I-S. Szíved vágyát mutatja meg. Vajon démon? Nem, a Edevis csupán a „szívedé" visszafelé írt változata, ami egy kicsit lusta módjának tűnhet egy egzotikus név létrehozásának, de néha működik. [Az eredetiben Erised a tükör neve, ami a desire, vagyis vágy szó visszafelé írva – a ford.]
Ismétlem, még Ripperger atya sem biztos ebben az állításban, de ha egy kis kutatást végzel, láthatod, hogy megint nincs bizonyíték arra, hogy a nevek 60%-a a néphagyomány, mitológia, teológia vagy bármi hasonló démonaitól ered. Ezek általában vagy hétköznapi nevek, amikkel nap mint nap találkozunk, vagy mitológiai, asztronómiai elnevezések, csillagképekből vagy visszafelé írt szavakból származnak.
„Van egy exorcista ismerősöm, akivel mindig összehasonlítjuk a Júdással kapcsolatos jegyzeteinket, mert Júdás kemény dió kiűzni. Három gyereket kellett exorxizálnia csak a könyvek olvasása miatt.”
Nos, ha van egy könyv, amit milliók olvasnak, mint amilyen a Harry Potter is, akkor elképzelhető, hogy akad néhány ember, aki túlzásba visz valamit és végül démonok kezében köt ki.
(...)
Még ha lenne is néhány ember, akit démonok szálltak meg a Harry Potter-könyvek olvasása után – amiben én magam kételkedem –, ez sem bizonyítaná, hogy a könyvek összességükben rosszak, hiszen milliók olvassák őket, és semmi rossz nem történik velük. Nincs semmi belsőleg, önmagában rossz a könyvekben.
A Sátán bármit felhasználhat arra, hogy megkísérelje megszállni az embereket. Még a vallást is képes manipulálni, hogy túlbuzgóvá és aggályoskodóvá tegyen, majd megpróbálja kihasználni a bensőnket eluraló kétségbeesést, hogy így tudjon belépni. A Sátán ravasz, szinte bármit felhasználhat, hogy megszálljon valakit. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ha a Sátán felhasználhat valamit, akkor az a dolog teljes mértékig tiltott a számunkra.
A kérdés az, hogy a dolog természeténél fogva a megszállásra vagy a démonira irányul-e. Az olyan dolgok, mint a ouija-tábla, amelynek célja a halottakkal való kommunikáció, azt mondanám, hogy tiltottak, de a Harry Potter nem ilyen. A célja egy fantasztikus történet elmesélése, csak úgy, mint C. S. Lewisnak vagy J. R. R. Tolkiennek.
„Volt egy esetem, amikor valakit megszálltak. Nem én voltam az, aki megszabadította őt Csak én kezdtem el foglalkozni az esettel, de át kellett adnom valakinek, mert el kellett költöznöm. Egy olyan illetőről volt szó, akit öt démon szállt meg, és akik azt állították, hogy ők voltak azok a démonok, akik J. K. Rowlingot inspirálták a Harry Potter megírására.”
Nos, bízhatunk-e egy démon szavában? Szerintem nem. Ismerek szabadítással foglalkozó személyeket egyébként, akik azt mondják, hogy nem szabad beszélniük arról, amit exorcizmusok során hallanak vagy látnak. Nem oszthatják meg senkivel, mert ez az, amit a démon akar. Egy démon figyelmet akar.
Először is, nem értem, miért mondja ezt Ripperger atya. Másodszor pedig, egyáltalán miért is hinnék ezeknek a démonoknak? A hazugság atyja küldte őket. Miért hinnék el bármit, amit mondanak?
„Tehát azt mondom az embereknek, hogy kerüljék el. Minden jó exorcista, akit ismerek, azt mondja, hogy nincs rendben. Csak egy ember van, aki azt mondja, hogy rendben van, de vele valami nem oké. Minden más tapasztalt ördögűző, akit ismerek, egyértelműen ellene van.”
Nos, ez a „Nem is igazi skót" érvelési hiba. Így működik: „Nincs olyan skót, aki utálja a haggis-t.” „De az én Angus bácsikám skót, és ő utálja a haggis-t.” „Jaj, ha igazi skót lenne, nem utálná a haggis-t.”
Még Ripperger atya is elismeri itt, hogy van egy másik exorcista, aki azt mondja: „Nos, nem látok ebben semmi problémát.” Hát, az a fickó, azzal valami gond van. Ez egy kissé méltánytalan módja a vele való egyet nem értése kifejezésének. Ismételten, az összes többi állítása alapján nem látom a bizonyítékát annak, hogy minden exorcista ellenzi a Harry Pottert. Mivel az általánosító állításokat, amiket tett, már megcáfoltam, így nincs okom elhinni ezt az adott általánosító állítását sem.
Néhányan azt mondják: „Nem csak Ripperger atya, Gabriel Amorth atya, a Vatikán főexorcistája is azt mondja, hogy a Harry Potter sátáni.” Nos, a 2016-ban elhunyt Amorth atya nem volt a Vatikán főexorcistája. Római pap volt, egy a római egyházmegye papjai közül, aki jogosult volt ördögűzés végzésére.
De még ő is hajlamos volt olyan általánosító kijelentéseket tenni, amelyek érvényességét megkérdőjelezem. Például azt állította, hogy kilenc év alatt harmincezer ördögűzést végzett. Ahhoz, hogy ezt a számot elérje, kilenc éven keresztül minden egyes nap nyolc vagy kilenc ördögűzést kellett volna végeznie. Azt is mondta, hogy a náci párt minden egyes tagja démoni megszállás alatt állt. Ezek csak rendkívül, rendkívül általánosító kijelentések, mindenfajta bizonyíték nélkül, ami szkeptikussá tesz azzal kapcsolatban is, amit a Harry Potterről állít.
„Tartsd magad távol tőle. A démonok mindig dicsőségre vágynak. Mi a dicsőség? A dicsőség a kiválóság megnyilvánulása. Így definiálja Szent Tamás. A kiválóság megnyilvánulása. Ezen a földön azáltal szereznek dicsőséget, hogy nevüket kiejtik bizonyos körülmények között. Nyilvánvalóan, amikor arról van szó, hogy legyőzetik a Sátán, abból nem származik dicsőségük. De amikor a nevüket kimondják és hallhatóvá teszik, akkor a démonok odafordulhatnak társaikhoz és azt mondhatják: »Nézd, előkerült a nevem!«”
Rendben. Ez egy jó érv lenne a Harry Potter-könyvek ellen, ha valódi démonok nevei szerepelnének bennük. De ismétlem, nincsenek bizonyítékok erre az állításra.
„Ez az egyik oka annak, hogy minden alkalommal, amikor elolvasod ezeket a könyveket, vagy kiejted azokat a szavakat anélkül, hogy a megfelelő kontextusban tennéd, valójában dicsőséget juttatsz nekik.
A másik dolog pedig az, hogy valaki megkért, hogy értékeljem mint irodalmi alkotás. Elolvastam az első könyvet, és őszinte leszek veled. Részt vettem egy nagykönyv-programban, ahol hetente egy könyvet el kellett olvasni az órákra, és öt órám volt. Elmondhatom, hogy mint irodalom alkotás, totális selejt.”
Totális selejt. Ez a véleménye, és ez rendben is van. Ha elolvasnám a könyveket, lehet, hogy nekem is rossz véleményem lenne róluk. De nincs időm elolvasni őket, és nem is érdekel annyira. Viszont ez nem ok arra, hogy a katolikusoknak távol kellene maradniuk tőlük. Egyszerűen csak arról van szó, hogy mindenkinek más az ízlése.
„Még irodalmi szempontból sem éri meg elolvasni. Ezzel együtt azt javasolnám, hogy kerüld el, mert az a helyzet, hogy… A másik dolog pedig az, hogy bizonyos rendellenességek dicsőítése is megjelenik benne, nagyon finoman, például hogy rendben van a hazugság. Vannak bizonyos dolgok. Rendben van időnként rossz dolgokat tenni, hogy jó eredmény szülessen belőle, pedig épp ellenkezőleg… Az emberek azt mondják: »Mi a helyzet…«”
Nos, én sem ismerem annyira a könyveket, hogy megítéljem, milyen erkölcsöt közvetítenek az emberek felé. Biztos vagyok benne, hogy sok olyan fikcióban, amit nem katolikus írt, aki nagyon odafigyel az írására, a főszereplők morálisan megkérdőjelezhető dolgokat csinálnak. De nem tudok eleget a könyvekről. Nem hiszem, hogy a könyvek a hazugságot dicsőítik olyasvalamiként, amit mindenkinek tennie kellene. [Valóban nem – a ford.] Úgy gondolom, vannak karakterek… Például Narcissa Malfoy hazudik a gonosz Voldemortnak, hogy megmentse Harry életét. Peter Kreeft szerint hazudhatsz a náciknak, hogy megmentsd a pincédben rejtőzködő zsidókat.
Ezzel egy kicsit lehetne vitatkozni, de csak azért, mert a könyvben nem teljesen erkölcsös szereplők vannak, nem jelenti azt, hogy a könyv olvasása katolikusok számára tilos lenne. Csak annyit jelent, hogy józan ítélőképességgel kell olvasni olyan könyveket, amelyekben tökéletlen karakterek szerepelnek, mivel ezek a szereplők is olyan hétköznapi emberek, akik hibákkal rendelkeznek, jó és rossz keverékei, és a jót és a rosszat együtt kapod, ezért a józan ítélőképességedet kell használnod, miközben olvasol.
[Valójában ez a vita, vagyis hogy olvashat-e egy keresztény nem kifejezetten keresztény, vagyis „pogány” műveket, már rég lezajlott az Egyházban, és az a nézet győzedelmeskedett, hogy igen, csak élni kell közben a megkülönböztetés erényével.
Nagy Szent Vazulról (330–379) ezt olvashatjuk: „A pogány klasszikusok műveinek olvasása kérdéssé vált sok keresztény előtt, bizonytalanság kapott lábra, vajon megkeresztelt ember egyáltalán olvashatja-e a pogány költőket. Julianus császár pogány restaurációs kísérlete pedig még élesebb fénybe állította ezt a kérdést. Erre adott választ Baszileiosz A fiatalokhoz című írása. Amikor sokan a pogány múlt teljes megsemmisítését tartották ajánlatosnak, Vazul a mértéktartást ajánlotta. Kijelentette, hogy a görög klasszikusok tanulmányozása még a Szentírás jobb megértését is elősegítheti! A klasszikusok olvasása hozzájárulhat a keresztény ember lelki, szellemi tökéletesedéséhez. Az olvasáshoz azonban szükség van keresztény szempontra, ha ez megvan, a pogány írók műveinek olvasása nem lehet ártalmas. A hellén klasszikusok sok olyan dolgot is tanítottak, amit keresztény ember is magáévá tehet, főként az erényekre vonatkozóan. Mindenekelőtt a költők olvasását ajánlotta: az olvasó szeme előtt a méhek példája lebegjen, amelyek virágról-virágra szállva gyűjtik a nektárt, de otthagyják a mérget.”
Szent Ágoston mindezt pedig így fogalmazza meg A keresztény tanításról c. munkájában: „Nem kell elhanyagolnunk a betűk tanulását csak azért, mert feltalálójuk a mende-monda szerint Mercurius. Nem kell hátat fordítanunk az Igazságosságnak és az Erénynek, mert a pogányok ennek is meg amannak is templomokat szenteltek és inkább kövekbe vésve imádták, miket szívükben kellett volna hordozniuk. S aki jó és becsületes keresztény, bárhol találjon is az igazságra, melyet elismert és megvallott a Szentírásban: megérti, hogy az az ő Urának igazsága. Ám megveti a babonás koholmányokat.” Illetve „Az úgynevezett platonikusok, ha valami igazságot, valami hitünkhöz alkalmazkodó dolgot mondottak, nemcsak hogy nem kell félnünk attól, hanem el kell vennünk mint jogtalan birtokosoktól és saját használatunkra kell fordítanunk. (...) Épígy a pogányok mindenfajta tudományaiban is nemcsak babonás és utánzásra szánt bálványképek, vagy hiábavaló fáradozások súlyos tehertételei vannak, amelyeket bármelyikünk, ki csak Krisztus vezetésével távozik a pogányok gyülekezetévből, utálattal kerülni tartozik. Akadnak ott tisztességes ismeretek is, melyek alkalmasabb helyen lesznek az igazság szolgálatában és akadnak ott nagyon hasznos erkölcsi szabályok, s az egy Isten tiszteletére vonatkozó néhány igazság is kerül közöttük.”
A Harry Potterrel valójában az a helyzet, hogy nem kifejezetten keresztény mű, de lépten-nyomon keresztény értékekbe és allegóriákba botlunk benne, és rengeteg jó dolgot tanít az olvasóinak, ellenben nem tanít kifejezetten semmi rosszat – a ford.]
„Tolkiennél is volt varázslat. De tényleg csak a varázslatról van szó? Nem, nem csak a varázslatról van szó. Az egész történetről van szó. Tolkiennél a varázslat egy irodalmi eszköz volt. Nem volt arról szó, hogy amikor valaki hallotta Gandalfot varázsolni, akkor arra gondolt: »Olyan akarok lenni, mint Gandalf, és varázsolni akarok.« Ez egyszerűen nem így működött.
Tolkien esetében egyszerűen csak elismerték, hogy egy bizonyos dolog eléréséhez valami természetfeletti eszköz volt szükséges. Ezzel szemben J. K. Rowling műveiben minden ezzel van átitatva és dicsőségesnek tűnik, hogy meglehetősen csábítóvá válik. Ez is egy másik oka annak, hogy azt mondom az embereknek: ne engedjék, hogy a gyerekeik olvassák ezeket a könyveket.”
Nos, nem értek egyet ezzel. Ha megnézed A Gyűrűk Ura című művet, Gandalf varázsigéket használ, és [valaki azt gondolhatja] „Azt szeretném, hogyha olyan lennék, mint Gandalf! Gandalf fantasztikus!” „Nem mehetsz át!” – mondja a Balrog nevű démonnak… Amúgy a A Gyűrűk Urában vannak démonok. Azt mondja neki… Nos, nem tudom, hogy tényleg ezt mondja-e neki. Egy tűzvarázslatot mond. Azt hiszem, hogy ez a Balroggal való jelenetben van. Azt mondja: „Naur an edraith amen!”, ami „Tűz, ments meg minket!” vagy valami hasonló tündenyelven, vagy azon a valamilyen nyelven, amit Tolkien kitalált.
Vannak emberek, akik olvassák A Gyűrűk Urát és szeretnének élőszereplős szerepjátékot játszani. Vannak, akik nagyon belemerülnek Tolkien világába, és élőszereplős szerepjátékot játszanak, ahol eljátsszák, hogy varázsolnak, ugyanúgy, ahogy az emberek a Harry Potter esetében is teszik. Ismételten, ez egy fantasy játék varázslattal, ami nem megidéző jellegű. Nem arról van szó, hogy azt mondják, „Szeretném, ha ez a démon vagy ez az erő az én nevemben cselekedne!” Csak varázsformulákról és nemlétező fantáziavilágokról van szó, ahol a szavaknak van erejük ahhoz, hogy a valóságot bizonyos módon befolyásolják.
Mégis, továbbra sem látom a nagy különbséget aközött, amikor Gandalf varázsol. Épp ellenkezőleg, Tolkien művében szinte bárki tud varázsolni, míg a Harry Potterben csak bizonyos emberek születnek varázsló képességgel. Valaki, aki Harry Pottert olvas, azt gondolhatja: „Hát, valójában nem tudok varázsolni, mivel nem születtem varázslónak.” Míg Tolkiennél úgy érezheti, hogy „Ha megszerezném az Egy Gyűrűt, akkor hatalomra tehetek szert.” Továbbra sem látok itt lényeges különbséget.
„Van egy másik ok is, és ez inkább egy szubjektív ok. Az a tény, hogy amikor azt mondod az embereknek, hogy ne hagyják, hogy a gyerekeik ezt olvassák, az erre adott teljesen ösztönös reakció arra enged következtetni, hogy van valami ördögi az egészben.
A másik dolog pedig az, hogy ez egy irodalmi szemét. Hogy az a nő hogyan keresett több mint egymilliárd dollárt ezzel a vállalkozással, az meghaladja a felfogásomat, hacsak nincs valaki, aki felemelte ezt az egész dolgot ilyen szintre.”
Rendben, tehát az elképzelés itt az, hogy... Két dolog. Az egyik, hogy egy ösztönös reakció azt jelenti, hogy van valami ördögi a dologban. Nem, ez csupán annyit is jelenthet, hogy az emberek védekeznek olyan dolgokkal kapcsolatban, amelyeket igazán élveznek, különösen, ha szívükhöz közel álló hagyományokról van szó. Amikor úgy érzik, hogy valaki ki akarja húzni alóluk a talajt, védekezően reagálhatnak. Szerintem ez önmagában nem bizonyíték arra, hogy ördögi tevékenységről van szó.
A másik elképzelés itt az, hogy ez egy irodalmi szemét; hogyan lehet vele egymilliárd dollárt keresni? Talán a démonok tették ilyen népszerűvé. Szóval azt mondod, hogy minden ostoba, de népszerű dolgot a világon a démonok inspiráltak? Ismét elmondom, hogy Hanlon borotvája Robert Heinlein 1941-ben megjelent Logic of Empire című regényéből származik. A könyvben a Doc nevű karakter az ördögtől valóság elméletéről beszél. Azt mondja: „Olyan körülményeket tulajdonítottál gonosz eredetűeknek, amelyek egyszerűen csak ostobaságból fakadnak.” Innen származik Hanlon borotvája: soha ne tulajdonítsd rosszindulatnak azt, amit megfelelően megmagyaráz az ostobaság.
Az oka annak, hogy egyes dolgok, noha rendkívül alacsony minőségűek, mégis népszerűek, egyszerűen csak az, hogy mint bukott emberi lények, alantas szenvedélyeink vannak, és olyan dolgok, amelyeket elvezünk, a bukott természetünk miatt. Az alacsony minőségű dolgok széles körben népszerűek lehetnek, míg a magas minőségű dolgok nem feltétlenül vonzóak az emberek számára, mert nem emelték fel a lelküket a bukott vadember szintje fölé, amire az ember bukása óta süllyedtek.
Rendben, még két dolog, aztán lezárom a válaszomat. Van valami, amit Ripperger atya nem említett meg, de mások már felhozták nekem. Azt mondják, hogy Ratzinger bíboros ellene volt a Harry Potternek. Van egy jó cikk Dr. Jeffrey Mirus tollából a catholicculture.org oldalon.
(...)
A lényeg az volt, hogy 2003-ban volt egy konferencia a New Age-ről, és az egyik előadó elejtett egy megjegyzést, miszerint II. János Pál pápa jóváhagyta a Harry Potter-könyveket. Ezt követően egy német nő elküldte Ratzinger bíborosnak a Harry Potter: jó vagy rossz? c. könyvét. Később Ratzinger bíboros válaszolt ennek a nőnek, és azt írta: „Jó, hogy felvilágosítja az embereket a Harry Potterről, mert ezek olyan finom csábítások, amelyek észrevétlenül hatnak, és mélyen torzítják el a kereszténységet a lélekben, mielőtt az megfelelően növekedhetne.” Majd azt mondta: „Küldjön el Mr. Fleetwoodnak egy példányt a könyvéből.” Később Kuby, aki ennek a könyvnek a szerzője volt, megkérdezte Ratzinger bíborost: „Nyilvánosságra hozhatom a levelét?” Mire ő azt válaszolta: „Igen, persze.”
Mirus azt mondja, hogy Ratzinger bíboros valószínűleg szokása szerint kedvesen válaszolt azoknak a szerzőknek, akik könyveket küldtek neki. „Látta, hogy Ms. Kuby számos jámbor érvet hozott fel az általa a Potter könyvekben talált problémákkal kapcsolatban, és ezeket értékelve válaszolta azt, hogy munkája értékes abban a tekintetben, hogy felhívja a közönség figyelmét az efféle problémákra. Ugyanakkor, mivel ez valószínűleg nem volt más, mint egy udvarias válasz, kerülte az arra való a legkisebb utalást is, hogy ő maga is olvasta volna a könyveket és hiányosságokat talált volna bennük, vagy hogy egyetértett volna azzal, hogy a Ms. Kuby által azonosított problémák valóban jellemzőek lennének J. K. Rowling munkájára. Az a sejtésem, hogy bármely jó és intelligens egyházi tisztviselő, ha nem olvasta volna a Potter könyveket, pontosan így válaszolt volna.”
Amikor az emberek azt mondják, hogy „Nos, Ratzinger bíboros ellene volt ezeknek a könyveknek”, az valójában nem igaz. Ő egyszerűen csak udvariasan válaszolt egy szerzőnek, aki könyvet írt arról, hogy a Harry Potter rossz. Ahelyett, hogy alaposan megvizsgálta volna az ügyet, csak annyit mondott: „Köszönöm a jó munkát, amit végez. Óvja meg a fiatalokat!”, ami egy udvarias dolog egy egyházi személytől, aki nem rendelkezik elég szabadidővel ahhoz, hogy teljes körű nyomozást végezzen a Harry Potterrel kapcsolatban .
(...)
Végül csak annyit szeretnék mondani, hogy nem szeretném, ha az embereknek az jönne le mindebből, hogy Trent Horn ellene van Ripperger atyának és tiszteletlenül beszélt róla. Nem. Nagyra becsülöm őt. Úgy gondolom, ördögöt űz és igyekszik tanítani az embereket arra, hogy megfelelő módon éljék az életüket. Néhány teológiai nézetével nem értek egyet, amelyek nem közvetlenül az Egyház tanításáról szólnak, hanem annak alkalmazásáról, mert úgy vélem, hogy azt a nézetet is képviseli, miszerint halálos bűn, ha az anyák a házon kívül dolgoznak, kivéve nagyon szűk körű esetekben. Ezzel nem értek egyet. Erről többet fogok beszélni Tim Gordonnal, amikor itt lesz a podcastben.
Nem szeretném, ha az emberek azt hinnék, hogy kipécéztem magamnak Ripperger atyát vagy valami ilyesmi. Nagyon igyekszem elkerülni a belső konfliktusokat más katolikusokkal. Megpróbálok ennek gátat szabni, amíg nem válik feltétlenül szükségessé. Itt sokan elküldték nekem ezt, és a legnagyobb aggodalmam az volt... Ha csak annyit mondott volna, hogy „Hé, a Harry Potter nem egy túl jó könyv, és egyesek túlzásokba eshetnek vele kapcsolatban. Ez aggaszt engem.” Rendben van. Ez a véleményed, és sok mindennel egyetértek, valóban. Rendben van.
De amikor olyan állításokat teszünk, amelyek legjobb esetben félrevezetőek, legrosszabb esetben pedig teljesen hamisak, az nehéz a számomra, mert károsíthatja a hitelességünket mint katolikusok, akik szeretnének kapcsolatba lépni a világgal és evangelizálni azt. Szent Pál azt mondta: „A világban vagyunk, de nem vagyunk a világból valóak.” Tehát tudnunk kell olyan dolgokról, mint a Harry Potter és a Dungeons & Dragons. Képesnek kell lennünk arra, hogy józanul reagáljunk, és azt mondjuk: „Ezek a popkulturális dolgok egyértelműen jók.” Vagy: „Ezek a popkulturális dolgok egyértelműen rosszak. Tartsd távol magad tőlük. Pornografikusak. Blaszfémikusak. Tartsd távol magad tőlük.”
De vannak olyan dolgok is, amelyek középen helyezkednek el, és ezek megfontoltságot igényelnek. Vannak, akik például megnézhetnek 16 karikás filmeket szexszel, drogokkal, erőszakkal és csúnya beszéddel, és rendben lesznek. Mások nem tudják ezt kezelni, ezért el kell kerülniük az ilyen filmeket. Ez rendben van. Mindannyiunknak fel kell ismernünk a határainkat, hogy megfontolt ítéletet hozhassunk arról, mi a legjobb a lelkünk számára. Nem fogom kritizálni azt, aki nem néz meg 16 karikás filmet, mert lehet, hogy én elbírom, de ő nem, és ez rendben van.
Szent Pál azt mondta, hogy ne legyünk botránykövek egymás számára. Ezért mondta Szent Pál: „Lehet, hogy én megehetném a bálványoknak áldozott húst, de nem fogom megenni a húst olyasvalaki előtt, aki küzd az bálványimádással, mert ez botránykövet jelenthet számára.” Ugyanez vonatkozik a Harry Potterre is. Ha tudom, hogy egy szerettem küzd az ilyen dolgokkal, nem fogom felhozni a Harry Pottert vagy a varázslatot, ha kísértései vannak arra, hogy boszorkánysággal foglalkozzon. De ha te el tudod olvasni, és jól tudod hasznosítani, és értékes leckéket tud a számodra tanítani a jóról és rosszról, valamint a képzelet csodáiról, akkor szerintem az rendben van.
Azt hiszem, itt lezárom a Harry Potterrel kapcsolatos témát. Szívesen foglalkozom majd a hozzászólásokkal a podcastben később, mivel ezek elkerülhetetlenül fel fognak merülni. De szeretnék nagyon világos lenni: igyekeztem igazságosan kezelni, amit Ripperger atya mondott. Nagyra becsülöm azokat a papokat, akik az ördögűzés jó munkáját végzik. De a végső soron, ha valaki olyan dolgot mond, ami félrevezető, homályos vagy hamis, és az emberek ezt káros célokra használják, akkor úgy érzem, hogy jó lelkiismerettel kötelességem felemelni a szavamat.