Halálos bűn, ha bölcsődébe adod a gyereked?

Ezt a bejegyzést Chad Ripperger amerikai ördögűző atya két videója alapján írtam (ez és ez). Felhívnám mindenki figyelmét, hogy ez nem az én véleményem, nem is Ripperger atyáé, hanem ez az Egyház kétezeréves tanítása, amely nem változhat meg, mert a természettörvényben gyökerezik, abban, hogy milyennek teremtette Isten a férfit, a nőt és a gyermekeket. Az Egyház minden hithű erkölcsteológusa ezt tanítja kétezer év óta.

Ripperger atya elmondja, hogy Isten a férfit és a nőt különbözőnek teremtette. A férfi alárendeltje a nő, a nő az ő segítőtársa. A nő nem lehet sem boldog, sem erényes, és nem válhat szentté, ha nem fogadja el a teremtésben meghatározott szerepét, vagyis nem rendelődik alá a férjének és nem látja el rendesen a háziasszonyi és anyai feladatait.

Amikor egy férfi és egy nő házasságot köt, azzal kötelezettségek és jogok is járnak. A katolikus erkölcsteológia tárgyalja ezeket. Kötelességük házaséletet élni egymással, ha a másik komolyan akarja. A férj kötelessége azon igyekezni, hogy eltartsa a családját. A feleség kötelessége a férje felé, hogy ellássa a háztartási teendőket. A gyermekek felé az anya súlyos kötelessége, hogy biztosítsa számukra a megfelelő nevelést. Épp ezért, ha egy nő igen komoly ok nélkül bölcsődébe adja a gyerekét, halálos bűnt követ el vele szemben, mivel összehasonlíthatatlan az, mikor egy gyermek otthon van az édesanyjával, meg az, mikor bölcsődében nevelkedik. Egy gyermeknek a megfelelő lelki fejlődéséhez 3-4 éves koráig arra van szüksége, hogy otthon legyen az édesanyjával. Ez nagyon fontos munka. Ahogy G. K. Chesterton mondta: „Sosem értettem, miért akar egy nő szavazni, mikor egyetlen gyermek felnevelése által is megváltoztathatja a nemzet sorsát.”

A feminizmus tulajdonképpen megfosztja a nőt attól a jogától, hogy otthon legyen, mert sok olyan nő is a munkaerőpiacon van, akinek nem lenne rá szüksége, és így lejjebb nyomják a fizetéseket, tehát egy férj se keres annyit ezek miatt a nők miatt, amennyit kereshetne, így lehet, hogy a nejének emiatt dolgoznia kell. Ez a feminizmus ördögi köre.

Azzal vádolták Ripperger atyát, hogy ez csak az ő véleménye. Erre azt mondja, hogy el lehet olvasni a zsinat előtti erkölcsteológiai munkákat. Mindben le van írva, hogy mik egy feleség és anya kötelességei. Példaként Dominic M. Prümmer domonkos atya Handbook of Moral Theology c. könyvéből idézett (2. kötet 593. bekezdés), ami teljesen alátámasztja azt, amit ő mond, de ez csak egy példa a sok közül.

Ripperger atya még arról is beszél, hogy mi volt Ádám és Éva bűne. Éva nem csak Istennel, de Ádámmal szemben is fellázadt. Nem kérdezte meg, ehet-e a gyümölcsből. Utána pedig rávette, hogy azt csinálja, amit ő akar, vagyis hogy ő is egyen a gyümölcsből. Ádám abban hibázott, hogy nem utasította rendre Évát és hagyta magát is bűnbe vinni. Nem vállalta fel a családfőséggel járó felelősséget és az esetleges konfliktust, ami abból fakadt volna Évával, ha elutasítja a gyümölcsöt.

Ma is ezt látjuk, hogy a nők mennek a vágyaik, érzelmeik után, és ezekkel sakkban tartják a férfiakat, akik nem mernek szembe szállni velük és „helyre tenni” őket. Pedig a nők a gyerekek nevelése miatt érzelmesebbek, nem azért, hogy a férfiakon uralkodjanak érzelmi zsarolással.

A nők átka a fájdalmas szülés mellett, hogy egyszerre vágynak arra természetüknél fogva, hogy alárendelődjenek a férfinak, másrészt viszont az eredeti bűn miatt az is munkál bennük, hogy uralkodjanak a férfin. Az a nő lehet csak boldog, aki szembeszáll a bukott természete ösztöneivel és Istentől adott természete szerint alárendelődik a férjének.

Mindent összefoglalva azt tudom mondani, ha a katolikus Egyház tanítása alapján akarunk élni és asszonyként szentté válni, akkor 1. alá kell rendelődnünk a férjünknek, 2. vállalnunk kell a gyerekeket, 3. elsősorban a háztartással és a gyerekek nevelésével kell foglalkoznunk. Ez a három egy katolikus nő életének pillérje a Biblia, az Egyház tanítása és megannyi keresztény édesanya személyes tapasztalata alapján is.

Halála után minden családanya ott fog majd állni a Mindenható Isten ítélőszéke előtt, és számot kell majd Neki adnia a rá bízott lelkekről. Arról, hogy azt nézte, mi a jó a gyerekeinek, vagy pedig azt, hogy épp mihez van kedve és mit csinál a többi nő. Őszintén kívánom, hogy egyikünk se találtasson majd ekkor könnyűnek!