Idősebb nők segítsége nélkül beteg a társadalom
Felsős, középiskolás, esetleg felsőoktatásban tanuló vagy már kirepült gyerekek melletti életről nincs saját tapasztalatom. Most mégis szeretnék írni arról, hogy mennyire rossznak tartom, hogyha egy olyan anya is dolgozik, akinek már felnőttek a gyerekei, mert ennek én is iszom a levét mint kisgyerekes anya.
Először is tisztázom, mit értek „munka” alatt, amit ellenzek: olyan állást, amely sok időt és energiát elvon egy nőtől, tehát az általánosan elterjed heti öt napos, min. napi nyolc órás munkákat házon kívül. De miért rossz ez, ha már tényleg nagyok valakinek a gyerekei?
A kettős teher (munka+háztartás) mellett azért, mert van legalább két olyan társadalmi csoport, amely így borzasztóan egyedül van és nincs segítsége: a kisgyerekes anyák és az idősek.
Az én nagyszüleim és a szüleim még azért tudtak kevesebb nehézség nélkül dolgozó nők és anyák lenni, mert a nagymamák nem dolgoztak vagy csak 55 éves korukig. (Persze az se normális, ha egy nagymamát kihasznál a lánya/menye és ő neveli fel az anyák helyett a gyerekeket. Az édesanya iránti vágyat nem tudja kioltani a nagymamák gondoskodása. Én a szülői nevelést kiegészítő segítségről beszélek.)
Ezzel szemben most mi a helyzet? Az, hogy tíz évvel megemelkedett a nyugdíjkorhatár, vagyis egy nő már csak 65 évesen mehet nyugdíjba. Ezen valamelyest enyhít a Nők 40, de még így is későn mehet csak el egy nő dolgozni ahhoz, hogy igazán sokat tudjon segíteni az unokákkal.
Biztos vagyok benne, hogy az egyik vezető ok abban, hogy valaki nem vállal több gyereket 2-3-nál, az a nagyszülői segítség hiánya. A nagymamák teljes állásban dolgoznak, nincs se idő, se energia a rendszeres segítségre. Mikor meg nyugdíjba mennek, az unokák már nagyok, de az is lehet, hogy ők maguk olyan egészségügyi állapotban vannak, hogy nem tudnak kellő segítséget nyújtani. Meg persze egyre több olyanról is hallani, hogy a nagymama nem akar segíteni, inkább éli világát, második kamaszkorát. Pedig sokszor borzasztóan nehéz segítség nélkül a kisgyerekes anyaság, saját tapasztalatból mondom.
Olyan szempontból is jó lenne, ha lennének nem teljes állásban dolgozó 40-es, 50-es anyukák, hogy ráérnének akár egy plébániai közösség keretein belül a fiatal anyákkal vagy a gyerekekkel foglalkozni. Egészen abszurd, hogy az amúgy is leterhelt kisgyerekes anyák szervezik a baba-mama köröket és más hasonló közösségeket, nem egyszer túlterhelve magukat, esetleg akár a saját családi életük rovására. De nem csak az idő hianya a probléma ilyenkor, hanem a tapasztalaté és a bölcsességé is. Ha csak csupa fiatal, kisgyerekes nő van egy közösségben, nincs egy tapasztalt, idősebb vezető, akkor a vak vezet világtalant helyzete áll fent. Szt. Pál azt írta: „Az idős asszonyok hasonlóképpen szent magaviseletűek legyenek, nem rágalmazók, nem a sok bor rabjai, hanem tanítsanak a jóra, oktassák a fiatal asszonyokat arra, hogy férjüket szeressék, gyermekeiket kedveljék. Legyenek ezenkívül megfontoltak, tiszták, háziasak, jóságosak, férjüknek engedelmesek, hogy ne káromolják miattuk Isten igéjét." (Tít 2,3-5) Hol vannak ezek az idős asszonyok? Miért nem tanítanak minket? Sajnos a legtöbbször a munkahelyeken, és ezért nem érnek rá velünk foglalkozni. Az én életemben is csak az internet és könyvek révén vannak jelen ilyen keresztény idős asszonyok. Nélkülük viszont teljesen elveszett lennék.
Másik komoly probléma a magányos öregek kérdése. Rengeteg magányos, beteg, idős ember van, akire senki se ér rá ránézni, segíteni neki, beszélgetni vele. Egyedül csak a kisgyerekes anyák vannak otthon meg a többi öreg. De a kisgyerekes anyáktól nem lehet elvárni, hogy komolyabban idős nénikkel, bácsikkal foglalkozzanak, mikor a saját kicsi gyerekeik szívják le folyamatosan őket és még a saját szűk családjukra se elég a nap 24 órája. De egy olyan középkorú nő, akinek a gyerekei már kirepültek vagy a napjuk jelentős részét iskolában töltik, tudna időt szakítani arra, hogy a családja vagy a környék magányos időseivel foglalkozzon.
Az az igazság, hogy a feministák hazudnak arról, hogy egy anya is lehet olyan munkaerő, mint egy apa. A családokban, az otthonokban szükség van a nőkre, hogy segítsenek a kisgyerekeseknek és az időseknek. Ha valaki megteheti, azt javaslom ezért, hogy ne dolgozzon vagy csak úgy, hogy mellette jusson erre is ideje és energiája.
Kép: Harry Anderson