Halloween katolikus szemmel

Ahogy közeledik október 31-e, a közösségi médiát elárasztják a halloweenellenes keresztény tartalmak. Megtudhatjuk, hogy nálunk Mindenszentek van és nem Halloween, nem mellesleg pedig, hogy ez a Sátán napja.

Régebben úgy voltam vele, hogy a Halloween egy angolszász divatünnep, csak úgy, mint a Valentin-napi kötelező romantikázás, és nem foglalkoztam vele. Minek is, mikor nekünk itt a nagyböjt előtti farsang mint hagyományos beöltözős ünnep? Csakhogy tavaly angolórai feladat volt a nagyobbik fiamnak, hogy jelmezben menjen iskolába Halloween alkalmából, úgyhogy utána kellett néznem, valóban sátáni dolog-e a Halloweenben részt venni vagy sem. Ezt úgy tettem, hogy elolvastam sok angol és amerikai cikket a témáról, amit katolikusok írtak. Ezekből az alábbiakat tudtam meg:

A Halloween az All Hallow's Eve kifejezésből ered, ami Mindenszentek előestéjét jelenti. Butaság tehát azt mondani, hogy nálunk Mindenszentek van és nem Halloween, mivel ez a kettő nem zárja ki egymást, sőt a Halloween a Mindenszenteknek köszönheti a létét, hiszen a katolikusoknál általános (volt) a nagy ünnepek előtti este is liturgikus szertartásokat (vigília) tartani.

Az pedig, hogy a Halloween sátánista ünnep, nem igaz. Mint sok más hasonló tévhit, ez is a fundamentalista (valójában rigorista) protestánsoktól ered, és tőlük vették át a katolikusok sajnálatos módon. Pedig a Halloween katolikus eredetű ünnep. Egy amerikai pap, Mark Neal atya például így írt róla: 

„A Halloween katolikus ünnep. Nem pogány eredetű, nem a Samhain ünnepből vagy druida fesztiválokból származik, nincsenek sem okkult, sem sátánista gyökerei. Ez a tévhit viszonylag újkeletű, és a protestáns reformációra vezethető vissza, de történelmileg nincs semmiféle alapja.

Angol, ír és francia bevándorlók is elhozták Amerikába a különféle katolikus helyi szokásaikat. A jelmezes felvonulások a franciáktól származnak; a Jack-o-Lantern (töklámpás) hagyománya az írektől ered, akik eredetileg karórépát faragtak; az angolok ajtóról ajtóra jártak »léleksüteményt« (soul cake) kéregetve, cserébe megígérték, hogy imádkoznak az adakozók elhunyt szeretteiért — ez a szokás a »trick-or-treat« (csokit vagy csalunk) hagyomány alapja. Ezek a hagyományok az amerikai »olvasztótégelyben« egyesültek, és végül országos Halloweeni szokásokká váltak."

Én úgy gondolom, hogy a Halloween egy tematikus jelmezbál, amikor valami ijesztőnek vagy groteszknek szokás öltözni, mert egy olyan időszakban van, amikor a halál és a túlvilág felé fordul a figyelmünk. Miért ne? Ez vagány és szórakoztató dolog. Amíg nem viszik túlzásba, vagyis nem túl ijesztőek vagy ízléstelenek a jelmezek, és nem végeznek okkult praktikákat, addig nincs ezzel baj. Az ilyen beöltözés és mókázás katolikus szempontból nem a gonosz dicsőítését, hanem kigúnyolását jelenti: nem félünk a démonoktól és a szolgálóiktól, sem a haláltól, mert Krisztus diadalt aratott felettük. 

Egyébként a mi hagyományaink között is van hasonló, a busójárás. Ott is ijesztő, démonikus figuráknak öltöznek be a felvonulók. Érdekes, az ellen sose tör ki boszorkányüldöző hisztéria a közösségi médián.

Ha pedig valakit az zavar, hogy egyesek démonikusan ünneplik a Halloweent vagy hogy konzumidióta ünnep lett, arra azt tudom mondani, hogy akkor a karácsonyt se ünnepeljük, mert a legtöbbek számára már csak a pénzszórásról, zabálásról, beivásról, görcsös takarításról, túlzásba vitt sütés-főzésről szól, és sokaknál sajnos nem több, mint egy erőltetett és nem egyszer veszekedésbe torkolló családi összejövetel, amiből teljesen ki van hagyva Jézus. 

Mi nem ünnepeljük itthon angolszász módon a Halloweent, de ha van, ahol a gyerekeink részt vehetnek ilyesmiben, akkor megengedjük nekik, annyi kikötéssel, hogy ne legyen a jelmezük ízléstelen vagy túlságosan horrorisztikus, és ne vegyenek részt okkult praktikákban, de ez utóbbi fel se merült sehol.