Chad Ripperger atya: Életállapot ~ II. Papság, szerzetesség

Az alábbi bejegyzést Chad Ripperger atya State in Life c. konferenciabeszédének első része alapján készítettem, mely itt meghallgatható. Az előző bejegyzés itt érhető el.

A pap elsődleges feladata az áldozatbemutatás. Ez magának a papságnak is a definíciója: azért alapította Isten a papságot, hogy legyen, aki áldozatot mutat be.

A pap fő hivatása, hogy kiszolgáltassa a szentségeket. Ehhez tartozik a szentelmények kiszolgáltatása is.

Gyakran kérdezik Ripperger atyát, honnan lehet tudni, hogy valakit Isten papnak hív. Erre az a válasza, hogy a hivatás a segítő kegyelem tárgykörébe tartozik, ami azt jelenti, hogy indíttatást kapunk valami jónak az elvégzésére. Érzel komoly vágyat mindarra, amit egy papnak tennie kell? Pl. misézés, gyóntatás, keresztelés, utolsó kenet feladása? Vagy hogy leülj emberekkel és arról beszélj velük, hogyan juthatnának előre a lelki életben? Megáldani házakat, tárgyakat? Az még normális, ha egy-két mellékes dolog nem vonz annyira a papságban, de ha a legtöbb és legfontosabb papi tevékenységek felé nem érzel vágyat, akkor nincs hivatásod. 

A házasság nem hivatás. Ha tág értelemben használjuk a szót mint olyasmi, amire Isten ösztönöz minket, akkor lehet az. De ha szorosan vesszük, mi a hivatás (lat. vocatio), akkor az a természetes életformára való törekvésből (megházasodás) Isten által való elszólítást jelenti (papság, esetleg szerzetesség). A papság tehát hivatás, de a házasság csupán életállapot.

Férfiként lehet valaki egyházmegyés pap, szerzetespap vagy olyan szerzetes, akit nem szentelnek fel papnak. 

Az egyházmegyés pap a püspöknek tartozik engedelmességgel, a szerzetes a házfőnöknek. A püspöknek való engedelmesség általában lazább. Viszont egy egyházmegyés papnak nagyobb felelőssége van a hívekkel szemben, hiszen egy szerzetes élhet akár teljesen elzárt életet is (ez az adott rendtől függ).

Egy nő szerzetes lehet (apáca) [vagy konszekrált szűz]. Meg kell nézni, milyen életmódhoz vonzódik és aszerint választani rendet. A radikális szegénység vonz? Legyél klarissza! Komoly és meghatározott imaéletre vágysz? Legyél karmelita! 

Visszatérve a papokhoz, egy papnak az engedelmességen felül az okosság (prudentia) erényét is ki kell fejlesztenie magában, hiszen embereket kell vezetnie. Ennek két fajtája van: természetes (pl. hogyan bánjak a pénzzel) és természetfeletti (hogyan jutok a mennybe), ahogy még megannyi más erényre is szüksége van egy papnak.

Nagyon fontos, hogy elég bátor legyen ahhoz, hogy nemet tudjon mondani a híveknek, ne hagyja, hogy rossz irányba befolyásolják.

A papság velejárója az is, hogy kiválónak kell lenned az imaéletedben. Ha nem akarsz erre törekedni, ne menj papnak. A pap funkciója az, hogy imádkozzon, az áldozatbemutatás is az ima kontextusában létezik. Viszont ha komoly imaéletre vágysz, még nem feltétlen jelenti, hogy papnak vagy szerzetesnek hív Isten, házasként is törekedhetsz rá.

A papnak szegénynek kell lennie, bár nem olyan mértékben, mint egy szerzetesnek. Engedelmességgel tartozik a püspökének. Tisztának kell lennie, ami a cölibátusban valósul meg.

Talán szerzetesnek hív Isten? Azt vizsgáld meg, igazán meg akarod-e élni a szerzetesi fogadalmakat.

Vannak, akik nem akarnak birtokolni semmit, az ilyesmi teher a számukra, noha lehet, hogy jól teljesítenek pénzügyi téren. Vannak, akik tisztaságban akarnak élni. Vannak, akik az engedelmesség révén meg akarnak halni önmaguknak.

Milyen viszonyban vagy az adott szerzetesrend szabályzatával? A rendek nagyon különbözhetnek egymástól abban pl., hogy néz ki a napirend, ezt is meg kell vizsgálnod.

Gyakori hiba, hogy papok nem teljesítik a feladataikat, hanem kiadják másnak (diakónusnak, rendkívüli áldoztatónak), helyettük meg olyasmivel foglalkoznak, ami nem a dolguk. Ripperger atya ismer olyan papokat, akik egész nap a tőzsdét lesik, horgásznak stb. A lényeg, hogy számukra kellemes dolgokra koncentrálnak, amelyek nem tartoznak a kötelességeik közé, hogy elkerüljék azt a fájdalmat, ami az olyan kötelességeik teljesítésével jár, amikhez nincs kedvük. A papság és a szerzetesség nehéz, ezért sokan enyhülést keresnek haszontalan dolgokban és emiatt nem teljesítik a kötelességeiket.

Ripperger atya tanácsa olyanoknak, akik valamilyen rendben vagy testvériségben élnek: sose válasszatok olyan elöljárót, aki az akar lenni. Mert ez azt jelenti, hogy hasznot akar húzni a maga számára a hivatalból, nem pedig meghalni önmagának. A bíborosok se kampányolhatnak, hogy ők lehessenek a pápa. Aki kampányol egy egyházi tisztségért, annak sosem tiszták a szándékai. Ha egy ilyen személy megkapja a tisztséget, amit akar, utána mindig el fogja hanyagolni az embereket. Te magad is ha gőgből fakadó ambíciót érzel arra, hogy vezető pozícióba kerülj, jobb, ha leteszel róla és elkezdesz dolgozni az alázat erényén.