Hogyan nevelünk olvasókat a gyermekeinkből?

A legidősebb gyerekem 8 és fél éves, harmadikos. Tavaly októberben kapott rá az olvasásra, most a 127. könyvénél tart. Az öccse 6 éves, nagycsoportos, és alig várja, hogy ő is olvashasson, ezért tanítom olvasni a bátyja elsős olvasókönyvéből, már a betűk felét ismeri és kétszótagú szavakat tud olvasni. De a négyéves lányom is oda szokott jönni és olvasgat betűket, mikor kedve van.

Olyan világban élünk, ahol a hosszabb szövegek olvasása ritka, főleg a fiatalok és a gyerekek körében, akik a napjaik jó részét képernyő előtt töltik. Ahelyett, hogy valami jó könyvet olvasnának, inkább tik-tokoznak, instagramoznak stb. De sajnos akik olvasnak, azok is sokszor nem jutnak tovább a limonádé YA-regényeknél vagy a mamipornónál. Szerintem mindezt megfelelő szülői iránymutatással el lehet kerülni, és lehetséges olvasó, mégpedig értékes könyveket olvasó gyerekeket nevelni.

Ehhez az első lépés nálunk az volt, hogy egészen kicsi koruktól kezdve jelen voltak az életükben a könyvek. Sokat nézegettük, nézegetünk mesekönyveket. Altatás előtt mindig felolvasok egy mesét. Olyan is volt, hogy felolvastam napközben abból, amit én olvastam, ha olyan volt, ami nekik is való, pl. a Heidit.

A másik fontos dolog, hogy látják, mi, a szüleik szeretünk olvasni. A férjem mindig olvas elalvás előtt, és a nagyobbik fiamat nagyon motiválta az olvasásban, hogy olyan legyen, mint ő. Nem ritka látvány, hogy bebújik mellé este az ágyba és együtt olvasnak. Ha nem is mindig olvasnak együtt, de a fiam is rászokott arra, hogy minden este olvas ő is elalvás előtt.

Az is fontos, hogy segítettem neki megtanulni olvasni. A tanítónénije azt kérte, mikor olvasni tanultak, hogy gyakoroljunk naponta 15 percen át hangos olvasást.

Amit a legfontosabbnak tartok, az az, hogy a gyerekeink képernyőideje le van korlátozva. Szerintem a nem olvasás oka a legtöbbször az, hogy ha egy gyerek választhat a képernyők és bármi más között, mindig a képernyőt fogja, mert az annyira magával ragadó. Ezért ha azt akarjuk, hogy mást is csináljanak a gyerekeink, muszáj, hogy megszabjuk, mikor és mennyit nézhetnek mesét vagy játszhatnak a számítógépen/konzolon/telefonon.

A nagyfiam 20 percet nézhet tv-t, ezen kívül pénteken, szombaton és vasárnap 1,5 órát játszhat a számítógépen. Emellett családi tv-zés szokott lenni (hétvégén filmet nézünk, hétköznapokon megnézünk egy sorozatból egy részt). A maradék szabadidejében a fiamnak fel kell találnia magát. Ha nem a testvéreivel játszik, akkor általában olvasni szokott vagy keresztrejtvényt fejt.

Szülőként nagyon jó látni, hogy értelmes és szellemi értelemben hasznos dolgokat csinál, nem pedig csak képernyőt bámul egész nap, mint valami zombi.

Persze nem csak az a fontos, hogy olvasson, hanem az is lényeges, hogy mit olvas. Olvashat valaki szemetet is.

Régebben azt gondoltam, hogy majd elő fogom olvasni, amit a gyerekeim kezébe adok, de egyszerűen nem tudok lépést tartani a fiam olvasási tempójával. Úgyhogy azt szoktam csinálni, hogy a moly.hu-n elolvasom a könyv fülszövegét meg az értékeléseket (elsősorban az 1-2 csillagosokat). Ha már kivettem neki könyveket a könyvtárból, beléjük is szoktam lapozgatni, illetve megbeszéltem vele, hogy ha olyat olvas, ami szerinte nem jó, furcsa vagy nem érti, szóljon és megbeszéljük.

Én annak a híve vagyok, hogy a gyerekeimet nem el akarom zárni a világtól, hanem minimális szinten beengedem az életükbe a rosszdolgokat, hogy alkalmunk legyen róluk beszélgetni. Nem hiszek a tabukban. Ha tabuk vannak, az csak arra jó, hogy a világ tanítsa meg nekik, mit gondoljanak ezekről a dolgokról. Nyíltan beszélünk velük akár a homoszexualitásról és a transz-témáról is, vagy épp a feminizmusról. Ha valamit nem engedek nekik elolvasni vagy megnézni, mindig elmondom, miért. Filmet csakis együtt nézünk. Van, hogy olyasmit nézünk, amiben vannak apróbb dolgok, amikkel nem értünk egyet (ha nem ez a film fő témája, akkor nálunk még belefér), és akkor elmondjuk, miért nem jó ez, illetve mindig figyelmeztetjük őket, ezzel vagy azzal mit akarnak a film készítői lenyomni a torkukon, vagy mi az, ami nem reális.

Azt is engedem nekik, hogy varázslós dolgokat nézzenek/olvassanak, nem akarom átvenni a szélsőséges fundamentalista protestánsoktól a rettegést a mágiától. Megtanítottam nekik, hogy a való világban a mágia veszélyes, nincs fehér (jó) mágia, mert minden estben a démonoknak szolgáltatjuk ki magunkat, ha varázsolunk – még akkor is, ha jót akarunk vele elérni. Azonban a mesevilág és a fantasy más tészta, mert ott nem a démonok segítenek varázsolni a különböző lényeknek vagy embereknek, hanem ők ezzel a képességgel születtek, tehát pl. a magyar népmesékben, A Gyűrűk urában, a Narniában, a Harry Potterben vagy a Marvel-univerzumban nem bűn önmagában a mágia, mert nem Isten ellen lázadnak és a démonokkal paktálnak a mágikus képességekért.

A legtöbb könyvet a könyvtárból hozom ki a fiamnak, de több e-könyvet is elolvasott már. Sok jó katolikus ifjúsági regény elérhető teljesen ingyen (pl. itt, itt meg itt). Blaskó Mária regényeit tudom ajánlani. Papoktól is remek könyveket lehet letölteni. Pl. a fiam most Koszter atya Lurkóját olvassa a tabletomon. Ez egy katolikus, hazafias sci-fi utópia trilógia első része. Be kell vallanom, hogy a fiam ilyen könyveket is olvas, számomra eléggé megható, mert nagyon sokat köszönhetek a két világháború közötti katolikus szerzőknek, és jó érzés látni, hogy most általuk a fiamat terelgethetem jó irányba. És az is fantasztikus, hogy hiába tiltották be ezeket a könyveket a kommunisták és hiába akarták kiírtani a katolikus hitet, most, 2023-ban vannak kisgyerekek, akik ezeket a könyveket olvashatják, Rákosi meg Kádár viszont már sehol sincs.

Az olvasás tehát nem csak azért fontos, mert a szellemi képességeket javítja, vagy mert jó szórakozás, hanem a lélekformáló hatásai miatt is. Katolikus hitre, hazaszeretetre, megfelelő erkölcsökre tudom nevelni a gyerekeimet azáltal, hogy jó könyveket adok a kezükbe.

Úgyhogy én minden olvasómat arra buzdítanám, hogy igyekezzenek olvasóvá nevelni a gyerekeiket és aztán adjanak a kezükbe jó könyveket. Lehet, hogy már 80-90 éve íródtak ezek a könyvek, de még mindig élvezetesek! A gyerekek csak akkor nem bírják a régi könyveket, zenéket és filmeket, ha a modern, értéktelen, idegbeteg dolgokhoz szoktatjuk őket, a régi dolgokat pedig nem merjük nekik átadni. A gyerekek rendkívül formálhatóak, az ízlésük is. Csak legyen bátorságunk és elég szorgalmunk ahhoz, hogy mi formáljuk őket, ne adjuk át ezt a nagy hatalmat a médiának és a kortársaknak. Szülőként a legfontosabb feladatunk, hogy a gyerekeinkből szenteket neveljünk! Persze a krisztuskövetés szabad akarati döntés és végső soron a gyerek felelőssége, hogy felnőve az igaz úton jár-e majd vagy sem, de a mi dolgunk az, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk azért, hogy megtanítsuk nekik a hitet és megszerettessük velük Jézust és mindent, ami szép, szent, jó és igaz.

Kép: Jessie Willcox Smith