A feminizmus mint nemiidentitás-zavar
Nagyon sokan viszolyognak attól az eszeveszett mértékű nemiidentitás-zavartól, ami az utóbbi években jellemzővé vált, különösen, hogy kiskorúakat is érint.
Én erre csak azt tudom mondani, hogy évtizedek óta beteges a társadalmunk a nemekkel kapcsolatban.
Ki vagy akadva a transz hormonkezeléseken?
A fogamzásgátló tablettát szedő nők hatvan éve hasonló dolgot művelnek. Hormonokkal bombázzák magukat, hogy ne működjön normálisan a petefészkük, vagyis ne legyen ovulációjuk, így férfiként tudjanak élni: karriert tudjanak építeni, pénzt keresni.
Persze nem csak e tekintetben férfiasak a nők régóta. Férfiasan öltözködnek, férfiasan viselik a hajukat, férfiasan beszélnek, férfiasan viselkednek.
Még ha esetleg nőiesen néz is ki egy nő, a lelkében általában férfi: uralkodni akar és független akar lenni.
Persze ez mind nem csak a nők hibája. Ha nincsenek gyenge férfiak, nincsen feminizmus sem. Egy férfi, Lenin adta ki a jelszót a nők elférfiasítására, mondván, hogy a női terek és feladatok lealacsonyítóak és kicsinyesek, és fel kell szabadítani minket a női szerepek alól. Hány férj is van, aki a felesége engedelmes papucsállatkájaként viselkedik, mert fél a konfliktustól? Eleve hány férfi olyan ostoba, hogy feminista nőt vesz el feleségül? És hány férfi neveli a lányát feministának, erőltetve számára a karrierépítést? Hány férfi hagyja, hogy a lánya ne tanulja meg mindazt, ami egy asszony számára elengedhetetlen? Hány férfi hagyja ott a saját hibájából a családját, hogy a lányai férfigyűlölő lelki sérültekké váljanak?
De a feminizmus nevű nemiidentitás-zavar megbosszulja önmagát. Ahol eluralkodott, azok a nemzetek kiírtják önmagukat.
Miért?
Azért, mert a feminizmus férfiéletre ösztönzi a nőket, vagyis hogy karriert építsenek gyerekszülés helyett, de a nők helyett a férfiak nem tudnak szülni – ezt csak a nem feminista, idegen kultúrákból való nők képesek megtenni helyettük.
A feministák ártatlan szemekkel elmondják, hogy ők csak választási lehetőséget adnak a nőknek. Csakhogy a férfiak nem tudnak választani, így az emancipáció nem egyenlőséget, hanem egyenlőtlenséget hoz a társadalomba. Másrészt pedig a propagandájukkal átmossák a nők agyát, hogy semmiképp se a háztartásbeli, nagycsaládos anyaságot válasszák, hanem a semennyi vagy kevés gyereket és az elhanyagolásukat a pénzkereset oltárán. A sok szükségtelenül dolgozó nő miatt pedig nem egy olyan feleség is kénytelen dolgozni, aki egyébként nem akarna. Hol itt a választás joga?
Ami igazán fájdalmas, hogy a II. vatikáni zsinat után a katolikus Egyház is szinte teljesen megadta magát a feminizmusnak. Az eredeti katolikus tanítást nem merik prédikálni a nőkről, és lányministránsok, női áldoztatók és felolvasók személyében a nők elférfiasításának is teret adnak. A modern Egyház elárulja a nőket, mikor eltitkolja előlük, hogy a férjüknek való alárendelődésre és anyaságra születtek, általuk pedig elárulják a férfiakat és a gyerekeket is, mert ha egy nő nemiidentitás-zavaros, nem tud jó feleség és gondos anya lenni. Vajon miért van a katolikusok között is rengeteg válás és kevés gyerek? Mert az Egyház nem mer szembeszállni többé a feminizmussal. Pedig ez volt az ősbűn, így a legalapvetőbb az lenne, hogy ez ellen küzd.
