Chad Ripperger atya: Életállapot ~ III. Családosok és egyedülállók
Az alábbi bejegyzést Chad Ripperger atya State in Life c. konferenciabeszédének második része alapján készítettem, mely itt meghallgatható. Az előző bejegyzés itt érhető el.
A természettörvényből fakadóan a házasság elsődleges célja a gyermekáldás és -nevelés. A házasság szentségének célja viszont nem a gyermekek, hanem a házaspár üdvössége. Vagyis az elsődleges kötelessége annak, aki megházasodott, hogy megtegye mindazt, ami a másikat az üdvösségre segíti.
Minden életállapottal együtt járnak kötelezettségek. A házas életállapottal az alábbiak:
A házastársadnak joga van ahhoz, hogy lefeküdj vele. Ez egy kötelesség, amit teljesítened kell, hacsak nincs súlyos okod rá, hogy ne tedd.
Joga van a feleségnek ahhoz, hogy a férje anyává tegye és fordítva. Ezért is bűnös dolog a fogamzásgátlás, vagy az, ha pl. az állam megszabja, hogy csak egy gyereke lehet egy párnak.
Joga van a férjnek ahhoz, hogy elvárja, a felesége az anyai kötelességeit ellássa és a feleség is elvárhatja a férjétől, hogy az apai kötelességeinek eleget tegyen.
Az Egyház azt tanítja, hogy ha házasok vagytok, kötelességetek egy fedél alatt élni. Súlyos ok esetén megengedett csak a különélés. Ha három-négy hétnél huzamosabb különélésről van szó, a házaspárnak engedélyt kell kérnie a plébánosától.
Az együttélés nem csak annyit jelent, hogy egy házban kell lakniuk, de azt is, hogy jól kell bánniuk egymással.
A férjnek joga van ahhoz, hogy a neje ellássa a gyerekneveléssel és az otthonukkal kapcsolatos kötelességeket. Akinek egy csepp józan esze is van, láthatja, hogy a férfiak és a nők különbözőek. Az agyuk is másmilyen. A nők sokkal jobban értenek és érdeklődnek aziránt, mi mihez illik pl. egy otthonban, és fontos nekik, hogy szépen legyen berendezve. Minden a férj (családfő) felelőssége, de kiszervezi a feleségnek azokat a feladatokat, amelyekben női mivoltánál fogva jobb és több élvezetet talál.
A feleségnek joga van ahhoz, hogy a férje biztosítsa a számára azt, hogy otthon legyen a gyerekekkel és ne kelljen dolgoznia házon kívül.
Két esetben dolgozhat egy feleség házon kívül:
1. Súlyos kényszerhelyzetben van, vagyis a munkája nélkül elvesztenék a tetőt a fejük fölűl vagy éheznének.
2. Akkor is dolgozhat egy nő egy keveset házon kívül, ha nem kell otthon gyerekekről gondoskodnia (még nincs gyermeke, vagy nem lehet, vagy már nagyok).
A politikai vezetőknek kötelességük lenne úgy formálni a társadalmat, hogy a családfő el tudja tartani a családot.
Érthetetlen, miért akar egy asszony karriert. Megkapta a szülessel járó fájdalmak büntetését a bűnbeesés miatt. Miért akarja ehhez még magára venni a férfi büntetését is, a pénzkeresettel járó szenvedéseket?
Egy anyára súlyos felelősségként hárul, hogy legyen otthon a gyerekeivel és nevelje őket. A gyerekeknek joguk van az anyjukhoz és szükségük is van rá. Lehet, hogy a mai kultúránk nem érti, hogy micsoda szükség van egy anyára otthon, de ettől még így van. G. K. Chesterton mondta, hogy nem érti, miért akarnak a nők szavazni, amikor egyetlen gyerek felnevelésével is megváltoztathatják egy nemzet sorsát.
Egy apa kötelessége, hogy elmenjen dolgozni és eltartsa a családot. 18-20 éves korára erre készen kéne állnia egy férfinak.
Persze ezt manapság a társadalom gátolja azzal, hogy sokaknak nincs még ilyenkorra megfelelő végzettsége. Azok a tömegek, akik gimnáziumot végeznek, ennyi idős korukra pénzkereset szempontjából nem rendelkeznek használható végzettséggel, tudással. A középkorban 14 évesen kezdték az egyetemet, 18 éves korukra megvolt az alap (BA) végzettségük.
Manapság sokan a gimnázium kiterjesztéseként mennek egyetemre és nem csinálnak semmi hasznosat, esetleg szereznek egy papírt, amit nem is tudnak igazán használni. Mivel így kitolódott a házasságkötés kora, nem csoda, hogy annyi baj van a 6. parancs betartásával.
Ripperger atya szerint nem kellene mindenkinek arra törekednie, hogy egyetemet végezzen, hacsak nem olyan foglalkozást akar űzni, amihez kell diploma (pl. orvos). Inkább végezzenek valami szakmát, és akkor korábban készen lesznek a családalapításra.
Az is probléma, hogy éretlenek a fiatalok. Ez a szülők hibája, mert nem várnak el a gyerekeiktől semmit, nem adnak nekik feladatokat, nem vonják őket felelősségre. Gyakorlatilag hagyják, hogy csak a tv-t bámulják vagy számítógépes játékokkal játsszanak egész nap. Emiatt 18 éves korukra még csak olyan szinten vannak érzelmileg, mint egy kiskamasz, és legkorábban csak 26-30 éves korukra lesznek alkalmasak a házasságkötésre vagy még akkor sem.
A férfi másik kötelessége, hogy spirituális értelemben is gondoskodjon a családról. Neki kell a legtöbbet imádkoznia és böjtölnie a családért.
Kötelessége továbbá a családot megvédeni fizikálisan és spirituálisan is.
Általában a férj erősebb, mint a feleség. Pl. ha jön egy betörő, neki kell vele szembeszállnia.
A sprituális védelemnek két oldala van. Egyrészt az ő felelőssége elsősorban, hogy az erkölcstelen dolgokat távoltartsa a családjától. Az apának könnyebb fegyelmeznie, mert autoritívabb hatást kelt a mély hangjával, fizikumával, de az anyának is engedelmességgel tartozik egy gyerek természetesen. Aki az anyjával szemben engedetlenkedik, az ezáltal az apjával szemben is engedetlen.
A másik oldal, hogy a démonoktól is neki kell megvédenie a családot. Mivel az apa a családfő, nagyobb hatalma van a démonokkal szemben a családtagok védelmében.
Vannak dolgok, amik a férj vagy a feleség hatáskörébe is tartozhatnak. A férjé a felelősség, de kiszervezhet dolgokat a feleségének, pl. a pénzügyek kezelését.
Mivel a férj kötelessége megvédelmezni és eltartani a feleségét és a gyerekeit, nekik joguk van ahhoz, hogy a férfi megvédje és eltartsa őket.
Sajnos jelen van a kötelességek elhanyagolása. Ezt láthatjuk az Y-generációsoknál, a férfiak nem akarnak annyit dolgozni, ezért elvárják a feleségüktől, hogy ők is menjenek el pénzt keresni. Volt, hogy Ripperger atya édesapjának három állása is volt egyszerre, hogy lehetővé tegye a felesége számára, hogy otthon maradjon a gyerekeikkel.
A bűnbeesés miatt a férfiak hajlamosak arra, hogy felelőtlenek és elnőisedettek legyenek. A nők jobban vágynak a házasságra, mint a férfiak, és nehezebben viselik a függetlenséget. Másik problémájuk a bűnbeeséstől az, hogy vágynak a kontroll megszerzésére a férjük felett. A harmadik, hogy Éva a saját ítéletében bízott, a pozitív érzéseiben, amelyeket akkor tapasztalt, mikor ránézett a tiltott gyümölcsre, nem pedig a férjéében. Ennek hála a nőkben gyakori az a meggyőződés, hogy jobban látják a dolgokat, mint a férjük.
Nagyon fontos, hogy küzdjenek a nők az ellen, hogy uralkodni akarnak a férjükön és hogy azt hiszik, jobb az ítélőképességük, mint neki.
A gyerekeknek joguk van ahhoz, hogy az apjuk lehessen a családfő!
A szentté válás felé vezető út fontos lépcsőfoka, hogy kialakuljon bennünk egyfajta bizalmatlanság a saját ítéletünkkel szemben. Vagyis inkább szeretnénk egy külső autoritás akaratához igazodni, mint a sajátos benső meggyőződésünket követni. (Ez a férfiakra is igaz az Egyház tanitása és a lelki atyjuk felé.) Egy nő nem válhat szentté, amíg fel nem ismeri, hogy az érzései negatívan befolyásolhatják az ítélőképességét. Ugyanígy nem válhat szentté egy nő addig, amíg le nem mond arról, hogy kontrollálja a férjét. Az apácák az irányítás iránti bűnös vágyukat az elöljárójuk iránti engedelmességgel győzhetik le.
A gyerekek dolga az, hogy engedelmeskedjenek, amíg nagykorúak nem lesznek. Ezen kívül együtt kell működniük a szüleikkel, amikor fel akarják készíteni őket a felnőttkorra, nevelni őket. Nem szabad elhanyagolniuk a kötelességeiket: tanulás, erények kifejlesztése. 18 éves korára elég érettnek kellene lennie egy embernek arra, hogy megházasodjon.
A gyerekek általában azért engedetlenek, mert nem értik az elvet a parancs mögött, vagy sokkal rosszabbnak/jobbnak hisznek valamit, mint amilyen valójában. Egy gyereknek parancsolnod kell, de ha keresztülmennek a kamaszkoron, akkor át kell térned arra, hogy tanácsolj dolgokat.
Aquinói Szt. Tamás azt tanítja, hogy Isten általános akarata az, hogy mindenki házasodjon meg. Ezt onnan tudjuk, hogy mindannyiunknak olyan testet teremtett, amely erre való. Azonban bizonyos emberekkel kapcsolatban az Isten akarata, hogy Érte lemondjanak a házasságról, amihez különleges kegyelmet ad nekik. Nincs harmadik út, nincs olyan, hogy szingli hivatás. Mindenkinek vagy meg kell házasodnia vagy egyházi hivatást vállalnia (férfiaknak: papság, szerzetesség; nőknek: apácaság, konszekrált szüzesség).
Ha valaki nem házasodik meg, az több problémából fakadhat, pl. éretlen vagy nem talál megfelelő társat. Ez egyre gyakoribb sajnos, de ne állítsuk azt, hogy Isten akarata! Amennyiben idősebb vagy és még mindig nem házasodtál meg, érdemes legalább magánfogadalmat tenni a tisztaságra, hogy legalább egy fogadalomnak rendeld alá az életedet.
Kérdések és válaszok:
Ripperger atya egy munkaadó kérdésére elmondja a női munkavállalással kapcsolatban, hogy a munkaadóknak a férfiakat kéne előnyben részesíteniük, mikor meghírdetnek egy állást, kivéve, ha súlyos okból akar dolgozni egy nő (ld. ezeket fentebb). Ez azért van így, mert a férfiak dolga a pénzkereset. A kommunisták kezdték el a nők munkába állását erőltetni. Illetve ahol nem volt kommunizmus, ott a feminizmuson keresztül vitték ezt végbe. Ha tehát egy férfi, főleg ha családapa, jelentkezik egy állásra és ugyanannyira alkalmasnak tűnik, mint a női jelentkező, akkor a férfit kell alkalmazni, mert a férfinak kötelessége eltartania a családját, egy nőnek nem, hacsak a férje nem alkalmas rá. Sokszor nők csak azért mennek dolgozni, mert karriert akarnak, nem akarnak olyan sok időt a gyerekeikkel tölteni, illetve hogy még több pénzük legyen (pedig elég lenne, ami van nekik a nő keresete nélkül is).
A társadalomnak úgy kéne működnie, hogy az anyákat arra ösztönözze, hogy maradjanak otthon a gyerekeikkel, és nehéz legyen nekik munkába állni, hacsak nincs rá súlyos okuk.
Valójában a nők feladata, vagyis a gyermeknevelés magasabb rendű, mint elmenni dolgozni. Ez az, amit manapság nemigen fognak fel az emberek. Nem lealacsonyítása egy nőnek, hogy legyen otthon és neveljen gyerekeket, hanem pont hogy a felemelése.
Ripperger atya soha életében nem találkozott még olyan nővel, akinek gyerekei voltak otthon és házon kívül dolgozott, aki boldog lett volna.
Valaki megkérdezte, miért nem bontható fel a házasság közös megegyezéssel.
Az első ok a gyerekek java, vagyis szükségük van apára és anyára is, illetve az ő jó példájukra mint házaspár. Ezért nem szabad azután sem elválni, hogy a gyerekek kirepültek.
A második, hogy ne sérüljön a férfi és a nő se. Ha valakihez már olyan mértékben kötődünk, ami a házasságból következik, rendkívül traumatikus ennek a kapcsolatnak a megszakadása. Tudjuk biológiailag is, hogy a szeretkezés során kémiai szinten is komoly kötődés alakul ki a férfi és a nő között. Ezért is fontos, hogy ne feküdjenek le egymással, akik nem házasodtak össze. Borzasztó, hogy a világban az emberek érzelmileg kikészítik magukat azzal, hogy összejönnek valakivel, ami egy felfokozott érzelmi helyzetet jelent, majd szakítanak, ami nagy trauma, és ez az érzelmi hullámvasút megy évekig, évtizedekig az életükben.
A harmadik, hogy a nőnek joga van a férje támogatására a haláláig. Igazságtalanság, ha a nő gyermekeket vállal a férjével, így nem tud dolgozni, majd a férje elhagyja, és hirtelen helyt kell állnia a munkaerőpiacon.
A következő kérdés az volt, hogy egy nő törekedhet-e karrierre, amíg nem megy férjhez.
Ripperger atya elmondja, hogy régebben az volt az általános, hogy a hajadonok otthon voltak és a háztartásban dolgoztak. De akkoriban még sokkal idő- és energiaigényesebb volt a házimunka. Pl. az egész hétfő azzal ment el, hogy mostak. Ma már ez nincs így. De ha dolgozott is egy fiatal nő, akkor se élt egyedül, hanem (a rosszhírű nőket leszámítva) az édesapja fősége alatt maradt. Egyetemre nyugodtan menjen egy nő, nem feltétlen azért, hogy karrierje legyen, hanem amit tanul, azt fel tudja használni akár a gyerekei oktatásában.
Még egy kérdés volt: erkölcsileg megengedhető elutasítani egy kérőt csak azért, mert nem vonzódunk hozzá?
Ripperger atya azt mondja, igen. Fontos, hogy szimpatikus és vonzó legyen számunkra a férjünk, hiszen házaséletet kell élnünk vele.
Mindenkiben vannak hibák, senkinek se lehet szimpatikus minden szokása, de ha ezek apróságok, az még nem baj. Viszont ha olyan súlyos dolgok, amikkel nem tudnánk együtt élni, nem szabad hozzámennünk az illetőhöz.
A súlyos érzelmi és pszichés problémák alkalmatlanná tesznek valakit a házasságra, az ilyen udvarlókat is el kell utasítanunk.
A végén beszél az atya még arról is, hogy a Biblia azt írja a nőkről: „Azáltal üdvözül, hogy vállalja az anyaságot, kitart a hitben, a szeretetben, a szegénységben és a tisztességben." (1Tim 2,15) Ez egy rendkívül egyszerű és világos dolog, a mai társadalom viszont nagyon megbonyolítja a nők életet. A nők az anyaság által válnak szentté, a férfiak a munkájukon keresztül, illetve ahogyan a családjukat kormányozzák. Persze a munka van a családért, és nem fordítva!
