Démonok pletykái

Az alábbiakban Trent Horn és Jimmy Akin, a YouTube-ra It's Not Always Demons címen felkerült beszélgetéséből közlök részleteket. Trent Horn katolikus hitvédő, aki filozófia, teológia és bioetika területén is mesterfokozatot szerzett. Jimmy Akin filozofiát tanult és harminc éve foglalkozik katolikus hitvédelemmel. Mindketten a Catholic Answers munkatársai.

Trent:

Azt mondják, hogy az ördög legnagyobb trükkje az volt, hogy meggyőzte a világot arról, hogy nem létezik. De egyes keresztények körében egy másik nagy trükköt is sikeresen be tudott vetni. Meggyőzte őket arról, hogy ő és démoni szolgái minden sarkon ott vannak. A Szentírás beszél ellenségünkről, az ördögről, aki ordító oroszlánként körüljár, keresve, kit nyeljen el. Tehát ostobaság úgy tenni, mintha az ördög nem létezne. Azonban a keresztények egészségtelen viselkedést alakíthatnak ki, és akár veszélybe is sodorhatják magukat lelkileg, ha elkezdenek megszállottan foglalkozni a démoni dolgokkal, és olyan helyeken látják őket, ahol nincsenek jelen. A mai epizódban van egy egyszerű üzenetem, amit szeretnék átadni a barátom és kollégám, Jimmy Akin segítségével: nem mindig démonok a ludasok. Az epizód ötletét egy barátom adta, aki küldött nekem képeket egy szabadító szolgálat kézikönyvéből, amely hosszú listát tartalmazott démoni tevékenységekről.

Nos, a listán szereplő egyes tételek valóban démoni veszélyekbe sodorhatnak, mint például a démonimádat. Mások, mint az abortusz, lehetnek kapcsolatban démoni dolgokkal, de még ha nem is lennének egy konkrét esetben, akkor is rossz dolgok. Viszont néhány tevékenység sem démoni, sem rossz. Ide tartoznak például a déjà vu-élmények. Beszéltünk már erről a témáról. Vagy harcművészetek, mint a karate, a judo és a jiu-jitsu. 

(...)

Jimmy, mi a véleményed arról, hogy túl gyakran tulajdonítjuk az általunk észlelt dolgokat a démoni erők működésének?

Jimmy:

Üdv, Trent! Nagyon örülök, hogy itt lehetek veled ma. Az alapvető válasz az, hogy egyensúlyt kell találnunk a démonok kérdésében, ahogy minden más kérdésben is. A démonok valóságosak, és nem szabad minimalizálni a tevékenységüket a világban, de nem is szabad maximalizálni azt. Nem szabad több dolgot tulajdonítani nekik, mint amennyit valójában megérdemelnek. Valójában a keresztény teológiában történelmileg az ördög csak egyike a bűn három forrásának. A klasszikus bűnforrások: a világ, ami a rossz példát jelenti, amit mások állítanak elénk; a test, ami a belső rendetlenséget, vágyakat jelenti; és végül az ördög. Tehát, ha minden egyes bűnt, amit valaki elkövet, közvetlenül az ördögnek tulajdonítunk, valójában túl sok hitelt adunk neki. Ugyanez igaz más jelenségekre is. A Jimmy Aiken’s Mysterious World 188. epizódjában azt vizsgáltam, hogy vajon mindig démonok-e a hibásak, és arra a következtetésre jutottam, hogy nem szabad démoni jelenlétet feltételezni valaminek a magyarázataként bizonyíték nélkül.

Ha bizonyíték van arra, hogy egy démon érintett a dologban, akkor figyelni kell arra a bizonyítékra. De nem lehet ésszerűen ehhez a hipotézishez fordulni magyarázatként, hacsak nincs valódi bizonyíték egy démon jelenlétére. Hogy szemléltessem, milyen komoly ez a kérdés, az epizódot hat vagy hét olyan esettel kezdtem, amikor emberek, főleg kisgyerekek, otthoni ördögűzések során haltak meg. Ezek nem professzionálisan végzett ördögűzések voltak, de vannak emberek, akik annyira félnek a démonoktól, hogy ha a kétéves gyermekük rosszul viselkedik, ahogy a kétévesek szoktak, azt mondják, hogy a gyermeküknek biztosan van egy démona, és azzal próbálják elűzni, hogy forró víz alatt tartják. Ez számos halálesethez vezetett. Valójában az összes haláleset, amit az epizódban említettem, az elmúlt egy-két év alatt történt.

Ez valóban veszélyt jelent az emberi életre. Az emberek tévesen azt hiszik, hogy démonok vannak jelen, és lépéseket tesznek ennek kezelésére. Emellett, ahogy az epizódban is rámutattam, ha mindent, amit nem értünk, démonoknak tulajdonítunk, az akadályozta volna a tudomány fejlődését, beleértve az orvostudományt is. A természettudomány ugyanis azt teszi, hogy megvizsgálja az ismeretlen jelenségeket, és megpróbál magyarázatokat találni rájuk. Ha mindent, amit nem tudunk, démonnak tulajdonítunk, és azt mondjuk, hogy nem foglalkozhatunk vele, akkor nem fogunk tudni természettudományos tevékenységet folytatni. Nem fogunk tudni az orvostudomány területén működni. Ez pedig közvetlen emberi életekbe kerül, mert ahogy az orvostudomány és a természettudomány fejlődött, képesek lettünk segíteni az embereken olyan módon, ahogyan korábban nem tudtunk.

Sokkal inkább választanám a modern orvostudományt, mint azt, amit 2000 évvel ezelőtt alkalmaztak. Tehát nagyon óvatosnak kell lennünk, mielőtt azt mondjuk, hogy valami démoni. Ez felelőtlenség, és őszintén szólva, paranoidnak tűnik a keresztények részéről, amikor démonokat kínálnak fel magyarázatként valamihez bizonyíték nélkül. Persze, ahogy mondtam, ha valódi bizonyíték van arra, hogy egy démon is érintett a dologban, akkor minden bizonnyal figyelni kell rá. De egyensúlyt kell találnunk ebben a kérdésben, és nem szabad reflexszerűen démoni működést feltételeznünk, csak azért, mert valami ismeretlen vagy ijesztő.

(...)

Trent:

Aggódom, hogy ha a katolikusok mindent démonikusnak látnak, akkor egy olyan karikatúrává válnak, ami korábban csak a protestáns fundamentalistákra volt jellemző.

(...)

Az interneten hallottam egy olyan érvet, hogy ezek az állítólag ártalmatlan tevékenységek démoni eredetűek, mert bizonyos ördögűzők exorcizmusok során kikérdezték a démonokat róluk, és azok azt mondták, hogy ezeket az állítólag ártalmatlan tevékenységeket arra használják, hogy megszálljanak embereket. Nos én kapásból szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy bármit is elhihetünk egy démonnak, de azt mondták nekem, hogy az ördögűzők tudnak egy bizonyos imát, ami kényszeríti a démonokat arra, hogy igazat mondjanak. Jimmy, ez igaz?

Jimmy:

Nem, ez nem igaz. Nincs ilyen ima. Ez nincs benne sem az 1614-es, sem az 1998-as ördögűzési rítusban. Ha létezne ilyen ima, akkor ott kellene lennie. Kellene lennie egy imának, ami azt mondja: „Jézus Krisztus hatalmával kényszerítelek, hogy mondj igazat!" És ilyen ima nincs. Az egyik legnépszerűbb kortárs ördögűző – akinek néha nagyobb tekintélyt tulajdonítanak az emberek, mint amennyit kéne –, Gabriel Amorth. Néhány éve elhunyt, de számos könyvet írt. Könyveiben elismeri, hogy a démonok még a saját nevükről is hazudnak. Azt állítják, hogy valaki mások, egy másik démon, vagy akár egy élő vagy elhunyt emberi lélek. Hazudnak erről is. Azt is mondja, hogy hazudnak a távozasuk időpontjáról. Ezek azok a kérdések, amelyeket az 1614-es rítus is javasol feltenni. Az 1614-es rítus szigorúan korlátozta a kérdéstek számát, ezek olyan dolgokat tartalmaznak, mint a démon neve és a távozása időpontja. Amorth elismeri, hogy hazudnak ezekről a dolgokról. Hazudnak a nevükről, hazudnak a távozásuk időpontjáról és hasonlókról. Még az 1614-es rítus is elismeri, hogy hazudhatnak a nevükről. Azt mondja, ne figyeljünk oda. Ne kérdezzünk semmit, csak ezeket az alapvető kérdéseket, és ne figyeljünk arra, amit más témában mondanak, mert hazudozó, igaztalan lények.

És még azokkal a kérdésekkel kapcsolatban is, amelyeket megenged feltenni, elismeri, hogy hazudhatnak. Nincs valami mágikus kényszerítő erő, amit Isten rájuk helyez, hogy igazat mondjanak. Ahogy Jézus mondta, ők kezdetektől fogva hazugok voltak, így nem lehet megbízni abban, amit mondanak. Érdekes módon az 1998-as rítus egyáltalán nem teszi lehetővé kérdések feltevését a démonoknak. A cél az, hogy űzzük ki őket. Ne foglalkozzunk velük, csak mondjuk el az imákat, szabadítsuk meg a megszállott személyt, és ne törődjünk azzal, hogy mit mondanak a démonok. Sajnos sok újabb ördögűző van, aki információkat közöl, amelyeket állítólag a démonok mondtak nekik az exorcizmus során, mintha igazak lennének. Láttam egy nagyon népszerű ördögűzőt, aki egy Szűz Máriáról szóló meglátást osztott meg, amelyet egy démon mondott neki, és igazságként adta elő.

De hát, ember, ez a figura a hazugság atyjának dolgozik. Ne higgy el neki semmit, amit mond! Ha úgy gondolod, hogy van egy érvényes meglátásuk Szűz Máriáról, nagyszerű, de ellenőrizd független források révén, és ne tárd a közönséged elé, mert egy démon mondta neked.

Valójában van egy történelmi múltra visszatekintő veszély, amiről sokan nem tudnak, amikor a papok elkezdenek figyelni arra, amit a démonok mondanak. Rengeteg mágikus tankönyvünk van a középkorból, amelyek varázslatokat és démonidézési rítusokat tartalmaznak, amit nekromancia egy formájának tartottak. Ezek a könyvek latin nyelven íródtak, és tudod, kik beszélt latinul? Papok. Az emberek számára gyakran nem világos, de ha tanulmányozod a téma történetét, azok, akik ezeket a mágikus tankönyveket használták, papok voltak.

Ez része annak, amit a tudományos körökben földalatti papi halottidézésként ismernek. Úgy kezdődött, hogy a papok ördögűzéseket végeztek embereken, és a démonoktól hallottak rejtett, okkult tudást. Azt gondolták, hogy ez nagyon menő, mert rejtett tudást szereznek, és ez az első szintű nekromancia. A nekromancia a görög „nekros" szóból származik, ami halottat jelent, és magában foglalja a démonokkal való társalgást is. Ha megnézzük a középkori nekromancia klasszikus definícióit, mint például Aquinói Szent Tamás vagy Sevillai Szent Izidor meghatározásait, a halottidézés magában foglalja a démonokkal való beszélgetést is. Ez az első szint, amikor tudatosan beszélsz egy démonnal és elfogadod az általa adott információkat igazként.

De néhány pap arra a gondolatra jutott, hogy még jobb lenne, ha senkinek sem kellene megszállottnak lennie. Meg tudnának idézni egy démont anélkül, hogy az valakit megszállna, és Isten erejével kényszerítenék a démont az igazmondásra. Így megkapnák az okkult tudást, amit akarnak, senki sem lenne megszállott, és ez növelné Isten dicsőségét, mert hiszen Jézus Krisztus hatalmával kényszerítik a gonoszt jó cselekedetre. Ezt az érvet komolyan hírdették. Ez a második szintű klerikális nekromancia, ahol már nem csak megszállottságokról van szó, hanem ténylegesen démonokat idéznek, hogy rejtett tudást szerezzenek tőlük. Az emberek azt állították, hogy ez dicsőíti Istent, és ezért jó dolog.

De nem. Aquinói Szent Tamás úgy érvelt, hogy nem, ezek az entitások nem mondanak igazat. Nem lehet őket igazmondásra kényszeríteni, és ez nem dicsőíti meg Istent. Ne akarj semmilyen kapcsolatot ezekkel a lényekkel, ezért ne is csinálj ilyet. Őszintén szólva, én Aquinói Szent Tamás oldalán állok. De a második szint nem jelentette az ügy végét.

A démonok képesek hatni a világ dolgaira. Betegségeket okozhatnak, embereket ölhetnek meg. Néhány keresztény egyházi személy is rájött erre. Megidéztem ezt a démont, hogy adjon nekem rejtett tudást. Talán elérhetem, hogy más dolgokat is tegyen értem, például előléptessen, ártson az ellenségeimnek, vagy befolyásolja a püspökömet és hasonlók. Ez tehát a harmadik szintű papi nekromancia. Ez az egyik oka annak, hogy megalkották az 1614-es ördögűzési rítust, mert 1614 előtt az Egyháznak nem volt egységes ördögűzési szertartása. Számos különböző rítus létezett, amelyeket különböző emberek állítottak össze. Valójában nem is kellett papnak lenni ahhoz, hogy ördögűzést végezhessen valaki; elég volt, ha valaki szent ember volt. De végül az Egyház szigorította ezt, és ennek egyik oka az volt, hogy megálljt parancsoljon a földalatti papi halottidézőknek. De ma újra megjelenik, mivel népszerű ördögűzők olyan információkat közverítenek, amelyeket állítólag egy démontól kaptak ördögűzés során. Ez az első szintű papi nekromancia.