Miért nem vagyok protestáns?

Az oldalamat katolikusoknak írom, és nem áll szándékomban hitvitákat vívni, mert nem vagyok hozzá elég szelíd, sem pedig időmilliomos. De tudom, hogy vannak protestáns olvasóim is, ezért gondoltam, hogy nekik, illetve bárki másnak, akit érdekel, leírom, hogy miért nem protestáns kereszténynek tértem meg. 

A megtérésem történetében leírtam, hogy elhatároztam, Istennek akarom alárendelni az akaratomat az igaz vallásban és Egyházban, és mikor ezzel a szándékkal rákérdeztem imában, legyek-e katolikus, akkor Ő azt válaszolta, hogy igen.

Itt vége is lehetne a bejegyzésnek, mert ez számomra egy olyan 100%-ig biztos istenélmény, hogy már csak emiatt is megkérdőjelezhetetlen tény a számomra, hogy a katolikus vallás az igazság.

De azért voltak és vannak más benyomásaim és racionális érveim is.

Először is azt látom, hogy a legtöbb protestánsnak nem is igazán a katolikus vallással van baja, hanem azzal, amit annak hisz. Tele van a fejük mindenféle tévképzettel arról, hogy mi miben hiszünk és hogyan gyakoroljuk a vallásunkat, pl. hogy imádjuk Szűz Máriát.

A legszomorúbb az, hogy mikor elmagyarázod egy protestánsnak, hogy ez téves, ő gyakran köti az ebet a karóhoz, hogy de igen is te ezt hiszed meg ezt csinálod. Hát csak én tudom katolikusként, hogy mit hiszek és mit csinálok, nem?

A másik problémám a protestantizmussal, hogy milyen emberek robbantották ki. Egyfajta negatív „csoda” a számomra, hogy tudja valaki tisztelni pl. Luther Mártont vagy Kálvin Jánost, és az ő tanításaikban bízni a katolikus Egyházéi helyett. Igen, voltak, vannak és lesznek rossz katolikus egyházfők is, de a mi vallásunkat nem a pápa találta ki, neki csak az a feladata, hogy őrizze, kifejtse és terjessze mindazt, amit Isten kinyilatkoztatott, nem változtathat rajta. Az viszont tény, hogy sok protestáns hittétel Luthertől, Kálvintól stb. ered, és teljesen szembe mennek ezek az új tanok azzal, amit gyakorlatilag az egész keresztény világ az első ezerötszáz évben hitt és gyakorolt.

Aztán ott van a Sola Scriptura. Ez tulajdonképpen a protestantitmus non plus ultrája. Hiszen állandóan azt dörgölik a katolikusok orra alá, hogy ez vagy az nincs benne a Bibliában. Csakhogy a Sola Scriptura tana sincs benne a Bibliában, tehát ez egy biblián kívüli hagyomány. Arról nem is beszélve, hogy a Biblia kánonja sem a Biblia része. Onnantól kezdve tehát, hogy egy protestáns elfogadja a Biblia kánonját, egy Biblián kívüli hagyományt fogad el, ergo tulajdonképpen egy protestáns se gyakorolja a Sola Scriptura elvét, így semmi joga nincs azzal piszkálni egy katolikust, hogy amit hisz vagy gyakorol, nincs benne a Bibliában, mert hiszen a protestánsok is legalább két dologban hisznek, ami nincs a Bibliában: a Sola Scripturában és a Biblia kánonjában. Azt meg már csak suttogva jegyzem meg, hogy az Újszövetséget katolikusok írták és a katolikus Egyház állapította meg, mi tartozik bele és mi nem. Emiatt is komikus nekem, mikor pont a Bibliát lobogtatva kérnek számon minket bizonyos dolgokkal kapcsolatban a protestánsok. Hát hahó, mi adtuk nektek a Bibliát, az nem csak úgy lehullott az égből aranybetűs bőrkötésben! Arról nem is beszélve, hogy a kereszténység történetének a kezdetén nem is volt Újszövetség, tehát fizikai képtelenség lett volna a Sola Scripturát gyakorolni, már csak ezért sincs értelme ennek a tannak.

A másik ellenszenves dolog a protestantizmusban az, hogy nincs normális központi vezetés és tanítóhivatal, így kismillió részre hullott már, és több protestáns felekezet van, mint égen a csillag, és százféle tan meg bibliaértelmezés, meg persze mindennek az ellenkezője is. Szóval egy totális, megbízhatatlan káosz az egész. Úgy gondolom, Krisztus nem azért jött el és halt kínhalált, hogy aztán ne egy Egyház legyen és ne legyen egy világos tanítás, amely a történelem végéig fennmarad. Nem tudom elhinni, hogy a Szentlélek nyaralni ment több száz, akár ezer évre, a XVI. századig! A katolikus Egyház vezetői Szent Péter óta mind ismertek és a tanítás is ugyanaz. Kell, hogy legyen egy igaz Egyház egy vezetővel és garanciával arra, hogy megőrzi az igaz tanítást (vagyis a pokol kapui nem vesznek erőt rajta).

Azt sem szeretem a protestantizmusban, hogy rengeteg értéket kidobott: a szentmisét, az Oltáriszentséget, a gyónást, a bérmálást, a házasság szentségét, a papság szentségét, a szerzetességet, a szentelményeket, a szentek tiszteletét. Nem beszélve a szépségről. Amilyen üresek az imaházaik a nagy fehér falakkal, annyira tűnik nekem üresnek maga a protesantizmus. Ellenben a katolicizmus rendkívül gazdag és gyönyörű, amiről mindig az jut az eszembe, hogy ha az Isten által alapított vallás és Egyház ilyen túláradóan szépséges, akkor mennyire szép lehet Ő maga és milyen csodálatos lesz majd a mennyben a színről-színre látás! És annyira borzasztóan sajnálom a protestánsokat, hogy mindazt, amiben én katolikusként dúskálhatok, nekik nélkülözniük kell.

Az az igazság, hogy semmi pluszt nem tudna nekem adni, ha protestáns lennék, ellenben tele lenne a hitéletem csupa mínusszal, veszteséggel, hiánnyal. Hogy is tudnék élni pl. a szentmise és az Oltáriszentség nélkül? Hogy lehet kereszténynek lenni úgy, hogy nem veszi magához valaki Krisztus testét és vérét, egyesülve Vele testben és lélekben? Mintha csak egy házasságban nem lenne intimitás... Még belegondolni is rossz, hogy ettől a hihetetlen ajándéktól meg vannak fosztva a protestánsok. (Igen, még a lutheránusok is, mert bár ők hisznek a valóságos jelenlétben, valójában papság híján az ő kenyerükkel és borukkal nem történik semmi, hiszen nem képes senki sem pusztán a hitével elérni a transzszubsztanciációt.)

Volt már nem egyszer, hogy valaki át akart téríteni protestánsnak, de mindig ugyanazt az öt-tíz katolikusellenes érvet mondják el, amit már ezerszer megcáfoltak katolikus hitvédők az elmúlt ötszáz évben. Valahogy azt hiszi a legtöbb protestáns, hogy a katolikusok nem gondolkodnak, nem olvassák a Bibliát meg nem hallották ezeket az ellenérveket, holott nekem, tizenöt éve megtért katolikusnak a könyökömön jön már ki az összes, hogy őszinte legyek. 

Végszóként hadd mondjam el, hogy tévhitei ellenére egy protestáns is üdvözülhet és lehet kiváló keresztény ember komoly istenkapcsolattal. Mégsem mindegy, ki milyen felekezetű. A legnagyobb ajándék, amit kaphatunk az életben, ha az igaz és eredeti vallásban és Egyházban vagyunk, és az üdvösségünket is ez segíti a legjobban. Ezért szeretném, ha mindenki katolikus lenne. A földön a legszebb dolog a hagyományos ritusú szentmise, a legnagyobb esemény a szentáldozás, és úgy egyébként is, a katolikus vallás és Egyház a legszebb, legigazabb, legjobb és legszentebb a világon. Igen, a bűnök és botrányok ellenére is ezt tudom elmondani. Gyönyörű dolog az igazság, és a legnagyobb boldogság azt megismerni és abban élni!

Úgyhogy arra bátorítanám minden nem katolikus olvasómat, hogy merje keresni az igazságot: imában, olvasmányokban, a youtube-on, beszélgetések révén stb. Ehhez nagyon tudom ajánlani Scott és Kimberly Hahn Minden érv Rómába vezet c. könyvét, ami nemrég új kiadásban jelent meg, úgyhogy ismét könnyedén beszerezhető. Arról szól, hogy egy nyakas protestáns házaspár hogyan tért meg katolikusnak. Illetve ott van a Depositum oldal, ahol gyakorlatilag az összes katolikusellenes érv meg van cáfolva. De jó olvasmány lehet még egy régebbi könyv, Bangha Béla SJ Világnézeti válaszok c. műve, ami nem csak a protestáns, de gyakorlatilag az összes irányból érkező vádra, kérdésre megfelel. Angolul még több remek forrás van, pl. Trent Horn videói.

„Nincs száz ember az Egyesült Államokban, aki gyűlöli a katolikus egyházat, de milliók vannak, akik gyűlölik azt, amit tévesen a katolikus egyháznak vélnek.” (Tiszteletreméltó Fulton Sheen érsek)

A fenti idézet hazánkra is igaz. Legyél bátor, ismerd meg a katolikus hitet és gyere haza!