Ha nem akarsz alárendelődni a férjednek
Ha van téma, amivel ki lehet akasztani a mai nőket, akkor az az alárendelődés. Mi az, hogy a nő a férfi segítőtársa? Méghogy a bűnön kívül mindenben engedelmeskednünk kell a férjünknek? És szolgálnunk kell őt?
Amikor valaki hisztizik az alárendelődés ellen, fel se fogja, hogy ezzel tulajdonképpen a házasságáról és a férjéről állít ki szegénységi bizonyítványt – sőt saját magáról is. Ugyanis ez azt jelenti, hogy a nő nem bízik a férjében. Vagy más szóval: nem tartja elég férfinak ahhoz, hogy rá bízza a vezetést.
A kérdés ebből következik: mégis minek ment hozzá egy olyan férfihoz, aki nem elég férfi ahhoz, hogy rá lehessen bízni a család vezetését? Miért adta oda magát valakinek, aki egy szerencsétlen félnótás, ezért mindig felül kell bírálni? Miért kötötte össze az életet olyasvalakivel, akivel szemben az alárendelődést méltóságán alulinak érzi?
Ha egy nő úgy gondolja, megalázó lenne a számára az alárendelődés, az azt jelenti, hogy végtelenül ostoba, mert egy vezetésre alkalmatlan férfit választott férjéül.
Persze az is lehet, hogy a férje nagyon is alkalmas lenne a vezetésre és igazán férfias. Csakhogy a nő olyan mértékig fertőzött a feminizmussal vagy annyira sérült a nőiségében, hogy képtelen bármilyen férfinak is alárendelődni egy párkapcsolatban.
Tehát ha egy nő nem akar alárendelődni a férjének, az mindenképp azt jelenti, hogy valami súlyos problémája van: vagy rosszul választott férjet, vagy gőgös feminista, akinek derogál a férjére hallgatni és őt szolgálni, vagy lelki sérült.
Ezzel szemben az a nő, aki alárendelődik a férjének, azt árulja el magáról, hogy remekül választott, alázatos és ép lelkű nő.
Remekül választott, mert a férje megbízható, jó vezető. Olyan tulajdonságokkal rendelkezik, hogy nemhogy nem szégyen, de egyenesen kitüntetés a nő számára, hogy az ő segítőtársa lehet.
Alázatos, mert nem gondolja, hogy ő jobban vezetne és mindig neki van igaza. El képes fogadni, hogy felette áll a férje a családi hierarchiában. Nem találja méltóságán alulinak, hogy valaki parancsoljon neki, ahogy azt sem, hogy szolgáljon, a másik kedvét keresse és hozzá igazodjon.
Ép lelkű, mert nem retteg a férfiaktól. Nem borzad annak a gondolatától, hogy valakitől függ, hogy valakire hallgatnia kell. Nem lát minden bokorban abúzust, nem sértődik halálra kétpercenként, nem álmodik sötétben bújkáló nőgyűlölettel, nem gondolja, hogy már az is mikroagresszió, ha egy férfi levegőt vesz mellette.
Ha keresztényeknek valljuk magunkat, akkor bíznunk kell Istenben és abban, hogy az Ő útjai tökéletesek. Meg kell térnünk feleségként is és el kell kezdenünk gyakorolni magunkat az alárendelődésben. Ez nem csak a férjünknek lesz jó, hanem nekünk és a gyermekeinknek is. A házasságunk sokkal jobb lesz. Arról nem is beszélve, hogy mennyivel nőiesebbnek és boldogabbnak fogjuk érezni magunkat. A gyerekeink pedig pozitív példával indulhatnak majd neki a családalapításnak, így sokkal nagyobb lesz az esélye annak, hogy boldog és tartós lesz a házasságuk.
„De a férjem nem érdemli meg, hogy alárendelődjek neki! Nem bánik velem elég jól!”
A helyzet az, hogy a tiszteletet egy férfinak a házasságkötés előtt kell kiérdemelnie, nem pedig utána. Azzal, hogy hozzámentél, azt nyilvánítottad ki, hogy kiérdemelte a tiszteletedet és az alárendelődésedet, amíg a halál el nem választ. Az esküvő előtt gondolhatod azt, hogy nem érdemel meg téged, és elválhatnak az útjaitok. De az esküvő után feltétel nélküli tisztelettel tartozol felé, ahogy ő se támaszthat feltételeket, hogy csak akkor bánik veled szeretettel, ha... vagy csak akkor hűséges hozzád, ha... vagy csak akkor biztosítja a család anyagi jólétét, ha...
Rendben, de hogy lehet megtanulni, hogyan legyünk alárendelődő feleségek, hogyan szolgáljuk jól a férjünket?
Ehhez könyveket, blogokat és videókat tudok ajánlani, és azt, hogy imában elmélkedjük át mindazt, amit ezekből megtudunk, és kérjük Istent, hogy alakítsa át a szívünket.
Könyvek:
Biblia
April Cassidy: A boldog feleség
Emerson Eggerichs: Szeretet & Tisztelet
Stormie Omartian: Az imádkozó feleség hatalma
Debi Pearl; Created To Be His Help Meet (a kedvencem!)
Laura Schlessinger: The Proper Care and Feeding of Husbands
Blogok:
Pro Christo :-))
Youtube:
(Természetesen az, hogy ajánlom őket, nem jelenti azt, hogy mindenben egyetértek velük.)
Hiába nem tanítottak meg minket rá és nem láttunk példát magunk előtt arra nézve, hogy lehetünk jó katolikus feleségek, nincs számunkra mentség, hiszen végtelen mennyiségű információ áll a rendelkezésünkre a könyveknek és az internetnek hála, különösen, ha angolul is értünk.
Minden feleség köteles és képes arra, hogy alárendelődjön.
Ha lelki sérültek vagyunk, talán egy hívő pszichológus segítségére is szükségünk lehet, de biztos vagyok benne, hogy ha Jézus házas hivatást adott, megadja a gyógyulás kegyelmét is.
Ha a férjünk nem tűnik alkalmasnak vagy hajlandónak a vezetésre, akkor is alá kell rendelődnünk és kihoznunk belőle a vezetőt. (Kivéve, ha valóban alkalmatlan, pl. súlyos függőségei vannak – drog, alkohol – stb.)
Igazából csak rajtunk áll, hogy feladjuk-e a gőgünket, a félelmeinket, és megszabadulunk-e a gyerekkorunktól belénk táplált feminista szólamoktól, amelyek akadályoznak abban, hogy mint nők és feleségek boldogok legyünk.
Kinek hiszünk? A Bibliának és az Egyháznak? Vagy a frusztrált feministáknak? Vajon ki a megbízhatóbb tanácsadó a nőiesség és a házasság terén?
Azt pedig ne gondoljuk, hogy jó katolikusok lehetünk, ha nem rendelődünk alá a férjünknek, hogy ez csak amolyan mellékes dolog. Nem – ez a hivatásunk, az életünk értelme, hiszen Isten a férjünk számára teremtett minket segítőtársnak. Ez a női nem és a mi életünk oka a Biblia tanítása szerint. Ha nem engedelmeskedünk a férjünknek, Isten ellen lázadunk. És akkor hogy akarunk szentté válni és a mennybe jutni?
„Mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból; és nem a férfit teremtették az asszonyért, hanem az asszonyt a férfiért.”
(1Kor 11,8-9)
„Ugyanígy az asszonyok is legyenek engedelmesek férjüknek, hogy ha egyesek nem hisznek is az igének, az asszonyok magaviselete beszéd nélkül is megnyerje őket, mikor látják istenfélő, tiszta életeteket.
Ne a külső hajdísz, az arany viselése vagy fényes ruha legyen az ékességük, hanem ami a szívben rejtőző, múlhatatlan ékszer: a szelíd és nyugodt természet. Ez értékes Isten szemében.
Hiszen egykor így ékesítették fel magukat a szent és Istenben bízó asszonyok is, engedelmeskedve saját férjüknek, mint ahogy Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, urának nevezve őt, akinek ti leányai vagytok, ha jót tesztek, és semmi viszontagságtól nem féltek.”
(1Pét 3,1-6)
„Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak, amint Krisztus is feje az egyháznak; ő a test üdvözítője. De mint ahogy az egyház Krisztusnak van alárendelve, úgy az asszonyok is mindenben a férjüknek.”
(Ef 5,22-24)